II/7. Változások a könyvtár életében: Újból önálló intézmény a könyvtár. A rendszerváltás utáni könyvkiadás, olvasói szokások, irodalmi élet 1993 – 2000

Beszélgetések Tóth Iván tanár úrral, Havas Judit előadóművésszel és Császár Angela színművésszel

DVD Wass Albert Hontalanság c. zenés irodalmi est

Joggal vetődött fel a kérdés, hogy milyen szakmai keretek között működjön a könyvtár 1993 után, miután az ÁMK megszűnt. A szakmai munka elismerését jelentette, amikor a nagyközség vezetői, a képviselőtestület az önálló intézmény létjogosultsága mellett döntöttek.

Rendszerváltás időszaka – az első szabadon választott országgyűlés, – Martonvásár első szabadon választott polgármestere, Horváth Ottó, aki 1990-től két cikluson keresztül 1998-ig „szolgálta” – településünket – a szó legnemesebb értelmében. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve jónéhány polgármester munkáját ismerhettem meg. Minden esetben a magam egyéniségén keresztül kellett elfogadtatnom a könyvtári munka minden szépségét, nehézségét, azaz a könyvtár szerepét Martonvásár közművelődési életében.

A tragikusan fiatalon elhunyt polgármester személyében kezdettől fogva igazi könyvtárpártoló vezetőt ismerhettem meg, közös munkánkat az egyenrangú partneri kapcsolat jellemezte. Karizmatikus egyénisége, tenni akarása, közösségépítő ereje példaértékű volt.

• Martonvásár szerteágazó kulturális életének összefogását példázza a havonként összeülő kulturális fórum vagy bizottság. A különböző intézmények vezetőin kívül a klubok és társadalmi szervezetek vezetői is jelen voltak. Közös elképzelés alapján valósulhattak meg a kiemelt kulturális rendezvények.
• 1991-ben a kéthavonta megjelenő Martonvásári Tájékoztató után, még ebben az évben megjelent nyomtatott formában Martonvásár közéleti lapja, a Forum Martini.
  Horváth Ottó hivatalos levélben kért fel, hogy vegyek részt a Forum Martini szerkesztőségének a munkájában. Óriási lépés volt, hogy minden olvasóhoz eljutott a hír a könyvtár eseményeiről.
  Így maradhatott „életben” a sok – sok könyvtári est, kiállítás stb.
• Az 1991-ben megjelent Forum Martiniból idézem Horváth Ottó gondolatait:
  „Az idei egyik legnagyobb vállalkozásunk is erőt adhat mindenkinek, hogy elhiggyük: a szűkös anyagi lehetőségek között is lehet fejlődni.
  Mi ez a vállalkozás? A Martonvásári Napok rendezvénysorozat. Ez évtől rendszeressé szeretnénk tenni, annak érdekében, hogy Martonvásár nevét jobban megismerje ország – világ.”
  Az álomból valóság lett.
  Martonvásár kulturális turizmusa, a város sokszínű gazdag művelődési – történeti hagyományaira épül. 2014-ben Martonvásár szívében felavatták a Brunszvik – Beethoven Kulturális Központ új épületét.
  „Beethoven és a halhatatlan kedves városa”, ahol a Brunszvik Kastély mellett múzeumok, élményséták, koncertek, szabadtéri zenei estek, fesztiválok, családi és gyermekprogramok várják a látogatókat.
• 1993-tól 2003-ig terjedő időszak az újdonságok, a változások, az innováció 10 éve volt, könyvtárunk történetében.
• Előtérbe került a nem hagyományos információhordozók (CD, DVD) kölcsönzése.
• A könyvtárközi kölcsönzés ugrásszerű növekedése
• Helyismereti gyűjtemény bővítése
  o Helyi szerzők cikkei
  o Szakdolgozatok
  o Forum Martini és az önkormányzati ülések jegyzőkönyvei bekötve
  o Betegek, idősek részére könyvek házhozszállítása
  o A látássérült olvasók számára speciális hangzóanyagok biztosítása

Az informatika, a számítógép robbanásszerű fejlődésével az olvasók igényei átalakultak, gyors és praktikus ismeretekre volt szükség.
A könyvtárnak, mint közszolgálati intézménynek, közművelődési funkciója mellett a közhaszon információit szolgáltató szerepe is előtérbe került.
A könyvtárosok úttörő szerepet vállaltak, még mások tapasztalatára sem építhettek, amikor gyorsan el kellett sajátítaniuk a számítógépes ismereteket, és a hozzáférés lehetőségét biztosítani az olvasónak.
Az elektronikus információk iránti igényt, a számítógépeket pályázatok útján biztosítottuk.
Az 1997-ben megjelent szakmai törvényből (1997. évi CXL. törvény muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről) az érdekeltségnövelő támogatást emelném ki – ami a könyvtárak számára biztonságot, állandóságot jelent. A fenntartók is érdekeltek a könyvtár állományának növelésében. A Martonvásári Nagyközségi Könyvtár fenntartója biztosította évről évre költségvetéséből a könyvtári állomány gyarapítását. Az elnevezés is innen ered, ha a fenntartó minél többet fordít állománygyarapításra, annál több támogatásban is részesül. A vissza nem térítendő támogatást az önkormányzatok által vállalt önrész arányában kell megállapítani. (A Nemzeti Kulturális Alap / NKA) elkülönített pénzalapját pályázatokra az 1993-as törvény hívta életre)
Minden alkalommal éltünk ezzel a lehetőséggel.
Ha címszavakban akarjuk kifejezni az elmúlt időszak fejlesztését, fejlesztett területeit, ezek a következők:

• Fénymásológép – fax használata lakossági és iskolai célra (1991)
• Számítógép fejlesztés (Windows 95 üzemelt rendszerű számítógép könyvtári célra)
• Kötelező továbbképzések
• Országos olvasásnépszerűsítő rendezvények (Olvasás Éve, Könyvtár Jubileuma, Őszi Könyvtári Hetek, Nagy Könyv Pályázat…)
• Könyvtárpártoló Önkormányzat díj elnyerése
• NKA pályázatok: érdekeltségnövelő támogatások, technikai felszereltség; számítógépes, mobil könyvasztal
• Informatikai és Hírközlési Minisztérium „e-Magyarország Pontok” pályázat,
  2 számítógép –internethasználat olvasók számára, a könyvtári állomány számítógépes feldolgozása

A könyvtár bevételi forrásai

• Beiratkozási díj
• Könyvjelző vásárlás
• Késedelmi díj
• Könyvtári estek támogatása
• Fénymásolás díja
• Internethasználati díj

Rendszerváltás hatása a könyvkiadásban

Olvasás és az innovációs forradalom

A kulturális élet, a művelődési szokások átrendeződéséhez jelentős mértékben hozzájárult az 1990-es évek gazdasági átalakulása. A piacgazdaságra való átmenet legjobban a szellemi élet területén éreztette hatását.

A rendszerváltás után bármit ki lehetett adni, megszűnt a cenzúra. Könyvesboltok kerültek magánkézre, melynek következménye az lett, hogy az üzlethelyiséget más célra használta fel az új tulajdonos. Így sok település maradt könyvesbolt nélkül. A megmaradottaknak az utcai standokkal kellett versenyezni. Az utcai árusok főleg metróállomásokon, köztereken bukkantak fel, többnyire a bestsellerekre szakosodtak. A rendszerváltás után az egykori Keczán Bútoráruház előtt néhány évig, hetente egy alkalommal árulta a könyveket Cserhalmi Erzsébet, aki mellékállásban a könyvtárban dolgozott. Széles skálán mozgott könyvkínálata – ami nem a bestseller könyvek eladására szakosodott. Emlékszem, ott vásároltam meg J. Paget Magyarország és Erdély c. könyvét. Örültünk a lehetőségnek, az új könyveknek, ami az olvasói igényekhez alkalmazkodott. A magánkiadók száma egyre növekedett, s megjelentek, ha kevés példányszámban is, az irodalomnak nem nevezhető művek. Az ezredfordulón folyamatosan néhány nagy könyvkereskedő és könyvkiadó cég kezdte uralni a piacot. A könyvkiadó hátterű Alexandra, Libri, Líra és az online kereskedelem legerősebb alakja, a Bookline.

Az éveken át elhúzódó, s tartó dráguló könyvárak miatt azt hittük, hogy több olvasó veszi majd igénybe a könyvtár szolgáltatásait, de ez nem így történt.

Amit viszont észrevettünk 1990 után, hogy ugrásszerűen megnőtt a folyóiratolvasók száma, mint ahogy a sokfélesége is.

Az anyagi terheket az állam úgy próbálta ellensúlyozni, hogy kulturális alapokat hozott létre. Ilyen volt a Magyar Könyv Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap (NKA), valamint a magánkezdeményezésű Soros Alapítvány. (folyóiratok, hírlapok)

A látogatók, s az olvasók számának stagnálását több tényező befolyásolta.

Miközben a rendszerváltásnál bővült az olvasói kínálat, romlottak az olvasás irodalmi – olvasói pozíciói. Az 1990-es évek előtt az olvasók elsősorban a szépirodalmi műveket olvasták, remélve – hátha abból kiolvasható olyan üzenet, mely a politika terén nem fogalmazható meg. Kétségkívül a szépirodalom olvasása háttérbe szorult, s ez a folyamat egybekapcsolódott a kereskedelmi tévécsatornák, s az internet térhódításával. Az olvasók egy része elsősorban a könyvek fogyasztható, szellemi erőfeszítést nem igénylő könyveket keresték, (D. Steel, Nora Roberts, Claire Kenneth stb.) vagy az izgalmat, bűnügyet (Stephen King) – az amerikai bestseller szerzők műveit. Előtérbe került a dokumentum jellegű leleplező irodalom, a korábban tiltott művek olvasása és a memoárkötetek.

Megnőtt az igény a természetgyógyászati, a spirituális, és a szakácskönyvek iránt is. Meg kell jegyeznem, az értelmiségi olvasók egyre növekvő létszámát könyvtárunkban, mivel az intézmény szolgálatásait a környező településeken élők is igénybe vették. (Ráckeresztúr, Ercsi, Tordas, Gyúró)

Az irodalmi élet sokszínűsége és megosztottsága – Csoóri Sándor, Márai Sándor, Wass Albert, Jókai Anna

Ez jellemezte és jellemzi ma is irodalmi életünket. A megosztottság, ami társadalmi életünkben is jelen van. Könyvtári estjeinken is sokat idéztem Csoóri Sándort (1930-2016), ahogyan ma is sokan emlegetjük „a nemzet lelkiismeretét”.

Gondolatai politikai életünkről, a közéletről, művészeti életünkről, mint egy tükröt tartva elénk, ma is időtállóak, hitelesek – és irányt adóak.

Idézzük fel gondolatait 2008-ból, amikor átvette a Prima Primissima díjat.

„És, ha valaki egy kicsikét is ismeri a magyar irodalmat, az tudja, hogy minden író szinte becsületbeli ügyének tartotta, hogy ennek a népnek a sorsával foglalkozzon. A nyolcvanas évek után sokan mondták azt, hogy vége van az irodalom politikai szereplésének. Én viszont azt mondom, ha itt lenne szellemi élet, amelybe persze minden művészeti ág, de a különböző tudományágak képviselői is beletartoznának, nos, akkor sokkal, de sokkal magasabbra juthatnának.

Egy kis nemzetet, mint amilyen a miénk, naggyá csak a szellemi élet tehet. Nekünk nincsenek hatalmas anyagi erőink, csak érzelmeink vannak, emlékezetünk van, akaratunk van. Na, ezt kellene megtisztítani. Mindent, amit eddig a kultúrában megőriztük, azt az elődjeinknek köszönhetjük. Amit az elődjeinktől örököltünk, azt át kell adni az utódoknak is. Különösen most, amikor egy veszedelmes világ közeledik. Föl sem tehetjük azt a kérdést, hogy szükség van-e irodalomra, vagy nincs, mert az irodalomban ott van a bölcsességünk, filozófiánk, érzelmeink…

…minél gazdagabb egy nép nyelve, annál biztosabb a létezése a világban.”

Több, mint 200 éve már, hogy Baróti Szabó Dávid is megszólította a fiatalokat az anyanyelvük védelmében.

„Serkenj fel, magyar ifjúság! Ím nemzeti nyelved. Egy szép nemzetnek béllyege veszni siet…”

S ugyanez a gondolat fogalmazódott meg 1950-ben Márai Sándor ikonikus versében is, a Halotti beszédben;

„Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak. Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.”

Az anyanyelv az egyetlen biztos kapocs a világban, magyar és magyar között, a magyar szó az elszakadt országrész magyarjai számára lelkeket mentett meg, és segített a mindennapok küzdelmeiben. Az irodalom „ötágú síp” – ezt a kifejezést Illyés Gyula használta, amikor az egységes magyar irodalomról beszélt, ahova az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és a felvidéki irodalomélet is beletartozik. Mennyi kiváló költőt és írót adott nekünk az „ötágú síp!”

Forrás-kör, ez a fiatalokból álló művészeti csoport küldetésnek tekintette, hogy szóljon, s megszólaltassa, népszerűsítse a történelmi Magyarország irodalmát, a régi magyar irodalmat és a mellőzött magyar írókat. Irodalmi összeállításaiknak mindig nagy visszhangja volt. Dr. Medvigy Endre önéletrajzában olvashattuk: „1973-tól, a Pisztrángok kara c. erdélyi magyar irodalmi est bemutatójától 1991-ig az Egyetemi Színpad szerkesztője voltam.”

… művészeti titkári állásomból a hatalom elmozdított, 1978-tól 1979-ig antikvárium eladóként kerestem meg a kenyeremet”.

Irodalomtörténeti kuriózumok, igényesen szerkesztett műsorok, bátorság a kimondott gondolatokért, s az ifjúság tüzén túl az irodalom iránti alázat jellemezte a Forrás-kör előadóművészeit. Szabó András, Márai Enikő, vagy a népdalénekesek közül a népmeséket is gyűjtő Budai Ilona, Faragó Laura, Maczkó Mária, Ferencz Éva és a Kobzos Kiss Tamás énekmondó – akik önállóan is szép pályafutást mondhatnak magukénak. (Sajnos már sokan nincsenek velünk) Dr. Szabó András előadóművész, irodalomtörténész és Dr. Medvigy Endre a mai napig is nemzetsegítő irodalmi estjeink hírvivői, megszólaltatói.

Dr. Medvigy Endre, ahogyan ő maga fogalmazta meg önéletírásában „az elfelejtett vagy korábban nem ismert irodalmi értékek felkutatása, értelmezése, közzététele és elismertetése eddigi életem, munkásságom legfontosabb feladata minden intézményi háttér nélkül, sokszor magányos farkasként.” Általa ismerhettük meg Sinka István verseit, prózáit. 1997 óta gondozza, szerkeszti a Kairosz Kiadó Nyíró József életműsorozatát. Amikor ünnepi megemlékezésre készültem a könyvtárban, vagy segítettem műsor-összeállításban, gyakran elővettem Medvigy Endre a Püski Kiadó számára szerkesztett antológiáit. (1848, te csillag, s a másik 1956, te csillag)

Volt, amikor a Forrás-kör irodalmi estjeit a „szálfatermetű” és ízes magyarsággal megszólaló Czine Mihály vezette be. Ilyenkor mindig ünnep volt a könyvtárban.

Már a 60-as évek közepén megírta könyvét az erdélyi magyar irodalomról, de nem jelenhetett meg. Így hát elkezdte mondani az Egyetemi Katedrán, könyvtárakban, művelődési házakban. Szólt Kós Károlyról, s utódairól, a népi írókról, Szabó Pálról, Móricz Zsigmondról.

A régi meghívók, olvasóink visszaemlékezései úgy érzem, megannyi emlékfoszlány, – hogy emlékezzünk újból egy irodalmi estre. Az emlékezést élővé teszi az irodalmi estek előkészületeiről, az elhangzott művekről, a fogadtatásról Dr. Medvigy Endre tanulmánya – mely a Magyar Református Egyház figyelőjében, a Confessióban jelent meg /2019/2. szám. Ahogy Olvasóink is tapasztalhatják, a Forrás – kör egykori előadói végig kísérték könyvtárosi pályám.

„…volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében”

Márai Sándor (1900-1989) Vártuk már, sokan vártuk már Márai Sándor „hazatérését” – ami csak 1990 után történhetett meg. Már korábban is kiadták volna műveit, de ő maga fogadta meg, amíg nem lesz Magyarországon demokratikus választás, addig nem jelenhetnek meg a művei. Életműsorozatát 1998-ban A gyertyák csonkig égnek c. kötete indította el. Világhírű regényének színpadi bemutatása szinte folyamatos – mai napig.

1964 óta a Magyar Költészet Napja József Attila születésnapjához kötődik, amely április 11. Ugyanezen a napon született Márai Sándor is, akit 1948-ban történt emigrációja miatt tudatosan mellőztek a magyar irodalmi életben. 1990-től Budapesten az Akadémiai és Helikon Kiadónál megindult összegyűjtött műveinek a kiadása.

„Számomra az életem nagy misztériuma, és hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvem a gyönyörű magyar, az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthető és érhetetlen az életben.”
(Márai Sándor)

Egy polgár vallomásai – előadja Márai Enikő

Márai Enikő előadóművészt hallgatva:

Márai Sándorról az utóbbi évben számos tanulmány és cikk jelent meg, így az olvasónak az az érzése, mintha most fedezte volna fel az irodalomtörténet. A hosszas hallgatásnak egyik oka az elmúlt időszak légköre, a másik az önkéntes száműzetésbe vonult író elzárkózása.

Lengyel Balázs kezdte így egyik esszéjét: „Márait olvasni, mint ínynek a méz, olyan…” És Márait hallgatni? „Gordonkahang. Fület bizsergető, lassú méltóságos zene. Mert e különleges európai utas neurotikusan megszenvedte az írást, újra és újra visszatért a kezdőponthoz, Kassához. A gyermekkor légköréhez és tisztaságához. Ahhoz a polgári léthez, melyben idegen volt a szükség, de sohasem volt ismeretlen a becsület, könyörület, egymás megbecsülése, az elesettek iránt érzett lelkifurdalás.”

Szakolczay Lajos szerkesztőt, kritikust idéztem. Márai Enikő előadóművész értő gonddal válogatta az előadóest anyagát. Vers, próza és naplójegyzet került egymás mellé, hogy egyértelműen hirdethesse „… volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében.”
A hallgatóban önkéntelenül felvetődik a kérdés, miért éppen Márai Sándor önvallomásos írásaiból állította össze előadóestjét a művésznő? Márai Enikő így vall erről: „Márai majdnem két nemzedék számára ismeretlen, mint személyiség. Sok legenda keringett és kering körülötte, megpróbálom az embert bemutatni, ahogy ő ítélte meg és látta önmagát. Másrészt úgy gondoltam, hogy azt a nagy életművet úgysem tudnám egy estén bemutatni és a válogatás nagyon széteső lenne. Aki megismeri az embert, az majd – remélem – a műveire is kíváncsi lesz.”

Cs.Sz.

Irodalmi összeállítás Márai Sándor műveiből Bánffy György előadásában

Szinbád hazamegy …. – Márai Sándor költeményei. Előadja: Pálfy Margit színművész

Harminc ezüstpénz c. összeállítás Márai Sándor regényeiből. Elmondja: Márai Enikő előadóművész és Gryllus Dániel zeneszerző

Wass Albert (1908-1998) irodalmi munkássága még a mai napig is a magyar irodalmi kánon egyik legvitatottabb tárgya.

Műveit szigorúan elzárták a rendszerváltás előtt – s a hivatalos irodalomtörténet még mindig nehezen vesz róla tudomást. Az eltelt több, mint három évtizedben magyarok milliói zárták a szívükbe Wass Albertet. Műveinek megismerése a legolvasottabb magyar írók közé emelte. Wass Albert Emlékestet többször is rendezett a könyvtár, emlékezetes volt. Hűség és szolgálat c. est 1999-ben – a Magyar Kultúra Napján. 2005-ben A NAGY KÖNYV egy országos felmérés és programsorozat volt Magyarországon, melynek célja az országosan legnépszerűbb regény megválasztása. A Nagy Könyv az NKA egyik legjelentősebb projektje volt. A könyvtárak kezdettől fogva nagyon aktívan belekapcsolódtak a játékba (találkozók szervezése, könyvek népszerűsítése…)

Wass Albert A funtinelli boszorkány c. művét a szavazók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották. Az 50 legnépszerűbb magyar alkotás között szerepel az Adjátok vissza a hegyeimet című műve. Könyvtárunkban is csak előjegyzéssel kölcsönözték a szerző műveit. A pályázati pénz, amit a könyvtár elért a versenyen, alkalmat teremtett arra, hogy meghívjam a Nagyváradi Kiss Stúdió Színház művészeit egy irodalmi estre. Milyen kicsi a világ! Alig néhány évvel ezelőtt férjem, aki a Ruhr – vidéken élt, Hagenben látta, s ott találkozott először a nagyváradi művészekkel, a Vadrózsa nevű magyar közösség vendégei voltak. Lelkesen mesélt a látott élményről, (örültem, hogy megvalósíthatom a közös álmunkat.

Forum Martini, 2005 június 15

Színház a könyvtárban

WASS ALBERT, az erdélyi magyar irodalom óriása, azok közé az írók közé tartozik, akinek műveit egyszer kézbe veszi az ember és többet nem tudja letenni. írásaiban megelevenednek a szereplők, életre kel a táj, az olvasó maga is részévé válik egy csodálatos világnak. Wass Albert művei alapján összeállított „Üzenet az otthoni hegyeknek’’ című színpadi játékot mutatott be Martonvásáron a nagyváradi Kiss Stúdió Színház két művésze, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos. Nálunk adták elő 130. alkalommal a darabot, ami mindenkinek, aki látta felejthetetlen élményt jelentett. Az előadás a Romániai Kissebségi Színházak Kollokviumán a Közönség Díját nyerte el.
A színpadkép, zenei összeállítás és rendezés Varga Vilmos munkája. A forgatókönyvet Kiss Törék Ildikó állította össze.

A művészekkel a darab keletkezésének körülményeiről és az előadás létrejöttének hátteréről beszélgettünk.

❖ Mi indította arra, hogy színpadra vigye Wass Albert műveit?
Könyvei olvasása közben fogalmazódott meg a gondolat, hogy színpadi változatot készítsünk a művekből. Tizenhét könyvből válo¬gattam össze a szövegrészeket. Volt, ahonnan csak egy mondatot, más helyről egy nagyobb részletet emeltem ki. Kezdetben úgy tűnt, nehéz lesz az idézetekből egy egységes, összefüggő darabot létre¬hozni. Folyamatosan formálódott, csiszolódott, aztán egyszer csak kezdett szinte magától összeállni a színpadi anyag. Minden mondat hiteles Wass szöveg! De nem csak könyvekből vannak részletek a darabban, hanem versek és versrészletek is hallhatók. Egy egységes képet szerettünk volna alkotni Wass Albertról és műveiről.

❖ Hogyan fogadja a közönség az előadásokat?
Remek közönségünk van mindenhol. Sokan később elmondják, hogy az előadás előtt nem olvastak Wass Albertet, hanem a darab hatására vették először kézbe könyveit. Nagyon sok helyre többször is visszahívnak minket, Miskolcon például ötször, Debrecenben négyszer, Pesten tizenötször jártunk már. De nagy örömmel fogadunk minden felkérést új helyekre, akár külföldre is.

♦♦♦ Hogyan boldogulnak a külföldi előadásokon technikusi személyzet nélkül?
Megtanultunk mindent, ami egy előadás színpadra állításához, technikai hátteréhez szükséges. Hiszen egy színésznek nem csak ahhoz kell értenie, hogy jól eljátssza a szerepét. Amikor utazunk az előadásokkal, mi csinálunk mindent. A díszletet mindig mi visszük magunkkal mindenhova, mi állítjuk fel és bontjuk is le. Ugyanígy járta annak idején az országot például a nagy színésznő, Laborfalvi Róza is.

♦♦♦ Mindezen nehézségek ellenére mi ad erőt ahhoz, hogy tovább folytassák?
Nagyon fontos az elhivatottság és az elkötelezettség. E nélkül nem lehet igazán, szívből tenni semmit. Főleg akkor, amikor számos nehézséggel kell megküzdenie az embernek. Amit mi vállaltunk az egyfajta küldetés. A kultúra missziója, ami vigasz és gyógyír azokra a sebekre, amelyet sok ember visel a lelkén, határon innen és túl.

Kakassy Réka

A másik emlékezetes est Hontalanság (2006-ban), zenés irodalmi est.

Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet és Jönnek c. művéből.

Előadják: Benedekffy Katalin, Csobolya József és Hernádi Zoltán.

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! és Jönnek című műveiből zenés irodalmi felolvasóest volt a Városi Könyvtárban. Abban a könyvtárban, ahol immár hagyományossá válik a nemzeti tradíciókat és az elszakadt magyarság sorsát, helyzetét előtérbe helyező kulturális, irodalmi előadások, irodalmi előadóestek megszervezése.
Az est vendégei ezúttal Benedekffy Katalin színművész, Csobolya József és Hernádi Zoltán előadóművészek voltak.
A művésznő által összeállított est Wass Albert életútján és művein keresztül mutatta be számunkra, milyen szörnyű következményei voltak a Trianoni döntésnek, határon túl maradt magyar testvéreink életében.
Megrendülten hallgattuk a költő Üzenet haza című versét Csobolya József mélyen átérzett és hiteles előadásában, valamint Hernádi Zoltán kiváló orgánumán keresztül megszólaló regényrészleteket, melyek alatt a művésznő gyönyörű erdélyi nép-dalokat énekelt fenomenális hatást gyakorolva ezzel a közönségre.
Az előadás végén vastaps és könnyes szemek igazolták vissza a művészeknek, hogy sikerük van, akik nagy tisztelettel köszönték meg a közönségnek az elismerést.

Nekem, mint „népművelő” hallgatónak talán kötelességem felhívni a Tisztelt Olvasó figyelmét arra – nem politikai, hanem történelmi összefüggésben -, hogy negyven évig a határon túliak helyzete gyakorlatilag tabutéma volt Magyarországon. A kommunista ideológia egyik alaptétele a nemzetköziség, a nemzeti jelleg tagadása. Nyilvánvaló, hogy ennek a hazug korszaknak a következményeit ma is cipelnünk kell. A ma élőknek a gondolkodására, értékítéletére mindezek még nagy hatással voltak és többek között talán ezért is vagyunk olyan kérdésekben is megosztottak, amelyekre mindenkinek egyöntetűen és határozottan kellene válaszolni.
Igen. 15 millió magyar él a Kárpát-medencében, de csak akkor tud lélekben össze-tartozni, ha előbb a 10 millió képes összetartani, és a saját nemzetét, létét érintő kérdésekben megegyezni.
Ezért volt nagyszerű ez az irodalmi est és ezért kell minél több hasonló kezdeményezés, mert úgy tűnik a politika nem képes közelebb hozni az embereket, de a közös kultúránk igen.

Kupi Gábor
Ráckeresztúri Fiatalok Kulturális Egyesület elnöke
önkormányzati képviselő

Wass Albert emlékére

Zenés, irodalmi felolvasó est, Martonvásár, 2006. november 24. (DVD)

Jókai Anna (1932-2017)

„Martonvásár különleges hely, sokszor jártam itt valóban. Nagysikerű beszélgetéseken vettem részt a könyvtárban, s a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány elnökségét látom el csaknem két évtizede, nagyon szívesen.”

Kedves Anna! Még kiegészítem találkozásainkat a szomorú és az örömteli pillanatokkal, amikor 2000-ben szeretett polgármesterünktől búcsúztál a temetésén, vigaszt, erőt adó gondolatokkal. Többször találkoztunk a könyvtárban is, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a könyvtár bővítésén (2004-ben), amikor együtt örültünk a nagyobb könyvtárnak. Örömmel tettél eleget kérésemnek, amikor Kovács Erzsébet és Zoltán Győző ötvös iparművész házaspár kiállítását megnyitottad. Megemlékezéseiddel, nemzeti ünnepeink fényét emelted az Emlékezés terén…

Utolsó találkozásunk 2015. június 10-én volt a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ Színháztermében.

Jókai Anna… A vele való találkozás mindig ünnepet jelentett – lelki feltöltődést, katarzist, amely bizony ritkán adatik meg napjainkban. Ő nemcsak jelenkori irodalmunk legismertebb, legnépszerűbb írója, hanem Tanító is, a szó legnemesebb értelmében. Aki csak egyszer is hallotta őt beszélni, úgy érezte, a kimondott gondolat neki szól. Döbbenetes őszinteséggel, és csodálkozást kiváló nyelvezettel találkozhattunk műveit olvasva is. Futótűzként terjedt a híre, amikor meghívtuk Martonvásárra is, vagy bárhol, ahol megjelent, olvasói tábora lélekmelegítő szeretetével találkozott.

Író-olvasó találkozó helyett inkább emberi találkozások a megfelelőbb szó, ahol irodalmat, közösséget teremtett. Napjainkban kevés a hiteles ember – akinek a különböző politikai rendszerekben sem változik az értékrendje – a hazaszeretetről – művészetekről és a hitről. Igen, azonosulni tudunk hőseivel, a megszenvedett lelki megtisztulással, amiből minden esetben erőt és hitet meríthetünk.

Legutóbbi találkozásunkon is vallomást tett Jókai Anna, és szólt az irodalom szerepéről, hazánk megmaradásáról, ami a szüntelen erkölcsi megújulással függ össze, napjaink legveszélyesebb betegségéről, a közönyről, a szeretet hiányáról. Gondolatait idézem:

„Hiszek abban, hogy aki összetalálkozik a könyvemmel, és kereső, nyugtalan lélek – aki az értékeket kutatja, és az emberi lét célját nemcsak az anyagi létezésben, hanem a materián túli működésben találja, az a gondolatainkat befogadja.” C.Sz.

Megjegyzés: Az Éghajlat Kiadó gondozásában jelent meg Jókai Anna 80. születésnapjára A szeretet túlcsordulása. Annáról Annának c. kötet, melyben Balla Lászlóné és Üvegesné Hornyák Mária: Jókai Anna és Brunszvik Teréz c. nagyszerű gondolatait olvashatjuk.

Költészet Napja Cseh Tamással (1943 – 2009)

1995

Kevés olyan ünnep keletkezett a Kádár korszakban, amit megtartottunk a rendszerváltás után is. Az egyik ilyen a Magyar Költészet Napja. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy ki legyen az előadó a versek ünnepén, akit már régóta várunk. Cseh Tamás, a korszak hangulatának legendás tolmácsolója. Aki már életében is legenda.
A találkozást illetően kolleganőmmel Vajda László Botondnéval átbeszéltük a szervezés összes lépcsőfokát, Anna magához véve a telefonkönyvet tudta, hogy a szomszéd települések lakói közül kik azok, akiknek meghívót küldünk vagy telefonálunk. Jómagam pedig ismét megtettem a tiszteletköröket. Magunk között szólva így neveztük az utat, amikor személyesen vittem el a meghívókat. A Tanácsházára, a Kutatóintézetbe, Orosz Ákosné és Dr. Molnár Dénes segítségével az Általános Iskolába és a Teleki Blanka Hölgyklubba. Az érdeklődés nagy volt, sokan előre jelezték, hogy szeretnének egy kézfogás erejéig találkozni Cseh Tamással és néhány szót váltani. Igy arra gondoltunk, hogy a könyvtár előtti folyosó részt alkalmassá tesszük az olvasó asztalokkal, székekkel. az est utáni baráti beszélgetésre. Süli Rózsika pogácsát sütött erre az alkalomra, az oldott beszélgetéshez Dr. Győrffy Béla úr saját termesztésű vörös borával is hozzájárult.

Már hallottam arról, hogy Cseh Tamásban óriási a félelem fellépés előtt, hiszen mindig úgy szól hozzánk, mintha először állna a színpadon és az életével játszana. Megtapasztaltam a kezdés előtti néhány percben, ahogy ő nevezte a „pokol járását”. Közben jöttek és jöttek a látogatók egyre többen ismerős és ismeretlen arcok. Néhány üdvözlő szó, s közben a gondolataim akörül a néhány mondat körül kanyarodtak, amit a bevezetőnek szántam.

Elkezdődik az est, nézem Cseh Tamás ezer arcát félbehagyott mozdulatait, kisfiús szemérmes mosolyát. A dalok az ikonikus dalok mágikus erővel áradnak a hatvanas- hetvenes évek nemzedékéről. Bereményi Géza költői dalszövegeit átadva, Cseh Tamás ki énekelte, amit a Kádár rendszerben kimondani nem lehetett, ki énekelte egy generáció életérzését és hiányát. „Én úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, már én nem leszek másik, matatni szeretek, álmodok egész kipusztulásig.” Minden másodperc varázslat. Felkavaró est. Kirobban a taps, és ott áll előttünk a „dalnok” zavart mosollyal. Mintha elnézést kérne mindezért.

Gratulációk, kézfogások örömteli találkozás a tordasi tanítónőnővel Pammerné Edit nénivel. Koccintások, beszélgetések a „csehtamásos szenvedéllyel”.

Lassan már elmúlt éjfél is! Olvasóink vissza pakolják a székeket, a könyvtár üres csendjében is még itt vannak a dalok. Igen, sikerült a lélek repülése. Most nem, de talán holnap, talán megfogalmazódik bennem a Cseh Tamás jelenség lényege…

„A szándékaim nemesek voltak, és cselekedtem is azért, hogy egy-egy dallal több legyen a világ, hogy ez a kis zúg, ez a tájék az én hazám ne gazosodjon el. Igen, én ápolgattam, hozzá akartam járulni, hogy nemesedjenek én is és az is, aki velem van, aki engem hallgat.”

Bérczes László Cseh Tamásról írt beszélgető könyvéből idéztem, ami személyes vallomás, hol az anekdotikus hangnem dominál, részletes pályakép, hol megrázó, de mindenkor őszinte. Higgyék el érdemes elolvasni!

C. Sz.

A regélő igric Martonvásáron

A jobbik énem elszállt belőlem, – énekli Cseh Tamás a martoni könyvtárban. Nem száll el, nekünk hoztad el! Mekkora szíved van Cseh Tamás, hogy ennyifele tudod osztani? Amíg énekelsz, mindannyiunknak jut belőle, mint egy nagy kenyérből, a szí¬vedből. Igazán élünk amíg Téged hallgatunk. Torokszorítóan őszinte, fájdalmasan igaz és min¬dig új és mindig bátor a Te zenéd és belénk visszaszáll a lélek, a job¬bik énünk ránk talál, ha Téged hallgatunk, egykori Tordas-i fiú. Regélsz nekünk a régi és az új időkről, régi és az új énünkről. Magadról és magunkról. Öröm látni Téged és örülök, hogy élek és újra hallgathatlak, mint 15 éve¬sen, mikor először találkoztam a te zenéddel, ami, mint egy igaz ba¬rát, vagy egy meleg kabát végigkísér és most láthatom e kabát gaz¬dáját. Téged földi valódban Cseh Tamás!
Köszöntünk Téged!

Zsoldos Eszter, Gyúró

A Brunszvik Klubos szellemiség a községre is hatott

„Ezt bizonyították a parázs hangulatú, kokárdás március 15.-ék a honvéd sírnál díszőrséget álló katonák jelenlétében, ezt a községi könyvtár magyarságtudatot erősítő, színvonalas irodalmi estjei, és erről tanúskodtak a halottak napján tartott ünnepségek is, amelyekre a meghívó évről évre október 23-i dátummal készült.” Részlet Hornyák Mária Martonvásár című kötetéből.

Nemzeti ünnepünk alkalmából beszélgettem Tóth Iván tanár úrral, 1993 okt. 15.

„Minden nemzet, amely elmúlt kora
emlékét semmivé teszi, vagy
semmivé lenni hagyja, saját
nemzeti életét gyilkolja meg.”
(Kölcsey Ferenc)

Időben mindegyre távolodunk 1956 őszétől, s Magyarország lakosságának életkor fáján évről évre több azok száma, akiknek semmiféle közvetlen emléke nincs – nem lehet nemzetünk dicsőséges napjairól.

Közeledő nemzeti ünnepünk alkalmából kerestem fel Tóth Iván tanár Urat, aki évtizedeken át, mint történelem tanár adott „szellemi útravalót” a felnövekvő nemzedéknek.

• Magyarországon is bizonyos átértékelés megy végbe 1956-tal kapcsolatosan. Nevezték sok mindennek, forradalomnak, ellenforradalomnak, sőt nemzeti tragédiának is. Ugyanakkor egy új magyar értékelésről is hallhattunk, amely Inkább a népfölkelésre teszi a hangsúlyt.
Tanár Úrnak mi a véleménye erről?
• Az októberi eseményeket forradalomnak és szabadságharcnak tartom.
Forradalomnak azért, mert döntően meg akarta változtatni az akkori sztálini, Rákosi -rendszert, emberarcú szocializmus megvalósítását tűzte ki célul. Amikor a szovjet csapatok beavatkoztak, a forradalomból szabadságharc lett, s az ország függetlenségét kellett megvédeni.
• Hol tartózkodott 1956. október 23-án?
• Október 23-án 8 éves börtönbüntetésem 4-dik évét töltöttem egy politikai elítélteket dolgoztató szénbányában, ez volt a hírhedt csolnoki IX-es akna.
• Mi volt a vád Tanár Úr ellen, ami miatt letartóztatták?
• A vádiratban ez szerepelt: – „A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való aktív részvétel.” Aminek én is tagja voltam, egy keresztényszocialista szervezkedés volt, ami kiterjedt az egész országra.
• Martonvásárról Tanár Úr volt egyedül a letartóztatottak között, vagy voltak-e “sorstársai”?
• Az ÁVH 1956 szeptemberében tartóztatott le, több marton- vásári társammal együtt, akik név szerint a következők voltak: Bencze József, Csizmarik László, Gerendnal János, Illés Lajos, Kiss Emil, Nemeskéri László és Petróczi József.
• a rendszerváltást követően úgy tudtam lehetősége nyílt arra, hogy ügyiratába belepillantson…
• Vida László bíró, aki később Nagy Imrét halálra ítélte, ő javasolta a súlyosbítást, így emelték fel a börtönbüntetésemet 6 évről 8 évre.
–S a szabadulás pontosan mikor történt?
-1956 október 31 -én szabadult az egész tábor-Csolnokon a civil bányászoktól érkezett a hír a forradalomról.
-Az októberi események hogyan érintették községünket, milyen emlékképei vannak ezzel kapcsolatosan?

• Október 31.-én értem haza. Éppen nagy ünnepségre készült a falu. November 1 -én az intézet bejárata előtt több száz ember részvételével nagygyűlést tartottak. Ennyi év elteltével nehéz szavakkal kifejeznem azt a lelkesedést, örömet bizakodást, ami az akkori hangulatot jellemezte, hogy végre megszabadultunk a szovjet elnyomástól. Bennünket, mint hősöket ünnepeltek.
A szovjet túlerő eltiporta a magyar szabadságharcot, volt, aki elhagyta az országot – én nem tudnék más országban élni.
• Végezetül szeretném megkérdezni, hogy hogyan látja, mint pedagógus és mint aktív közéleti ember az ifjúság, a felnövekvő nemzedék jövőjét.
• Bízom abban, hogy a jövő generációja mentes lesz a torz ideológiáktól, hiszen 40 év diktatúrája nem múlik el nyomtalanul.
A fiatal nemzedék nevelésében óriási szerepe van a szülőnek, pedagógusnak és a társadalomnak. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy pedagógus lehettem és igyekeztem olyan fiatalokat nevelni, akik nemcsak a szűkebb közösségükért éreznek felelősséget. Az egyházakkal szemben pedig úgy érzem nagyobb toleranciára lenne szükség, hiszen a hit az, ami ébren tartotta az egyszerű emberek személyiségét az elmúlt 40 évben. A hit egy jobb és emberibb világban, amiben nagyobb szerepet kap a szeretet, mint eddig.

– Megköszönve a beszélgetést Csoóri Sándor gondolatával szeretnénk befejezni a visszaemlékezést:
„Az örökös veszteségekben összecsukló magyarságnak 1848 óta egyedüli győztes pillanata 1956 volt. Természetesen ez csak erkölcsi értelemben.
S ennek a méltó elismertetésére is harminchárom évet kellett várnia”

Chilla Szilvia

• 1994. március 15.: Haza és haladás Kossuth Lajos életművében. Előadó: Csorba László történész, egyetemi tanár.
• Március tüze. Előadják: Maczkó Mária népdalénekes és Szabó András előadóművész.
• Okt. 23 az aradi vértanúk emlékezete előadó, Katona Tamás történész.

A könyvtár kapcsolatai is bővültek, amikor 1994-ben Nagy Ágnes főhivatású népművelő, mint klubház vezető látta el városunk közművelődési életének feladatait. Küzdelmes éveket jelentett az állandó épület, a klubház vagy művelődési ház hiánya, a gyakori költözés, a sokszor méltatlan körülmények, mindez nehezítetté a közművelődési munkát. Közös rendezvényeink is voltak (Magyar Kultúra Napja, előadóestek), ahogyan ezt a meghívok is tanúsítják.
A képzőművészek baráti körére is szívesen emlékezünk, ezek színes érdekes klubestek voltok.
Bízom benne, hogy Martonvásárnak erről az időszakáról is olvashatunk majd.

1995-ben megnyílt az Óvodamúzeum. Ezt az Európában egyedülálló létesítményt kezdetben a Brunszvik kastély parkjában egy kisebb pavilonban helyezték el. Martonvásár szívében 2014-ben méltó helyet kapott az erre a célra terezett épületben. A gyűjtemény létrehozója, Harcsa Tiborné Katika, aki „életét a közel kétszáz éves magyar kisdedóvás tárgyi és szellemi hagyatékának megmentésére, megőrzésére és bemutatására szentelte.” Gyakorta használtam gyerek foglalkozásokon, kiállításokon az Óvodamúzeum gazdag állományának anyagát és a szemléltető eszközöket. Ebben segítségemre volt Miklós Gergely muzeológus.

A Teleki Blanka Hölgyklub 1999-ben alakult Tóth Andrásné Márti vezetésével. A klub a mai napig városunk kulturális életének aktív értékmegőrző közössége. Változatos színes programjaikkal, kirándulásaikkal igazi közösséget alkotnak.
Kezdettől fogva jó szakmai kapcsolat alakult ki a könyvtár és a klub között. (Közös rendezvények).
Nyugdíjas éveim elején aktívan bekapcsolódtam a klub munkájába úgyis mit előadó vagy egy – egy est rendezője.
(Benedek Elek emlékest, Beszélgetés Sütő Petre Rozália grafikus művésszel és Kovács Erzsébet ötvösművésszel, kisebb kamarakiállítással egybekötve. Békás Itala előadó estje, Tarr Mari érdekes emlékei a súgólyukból… )

Nagyon boldog voltam, amikor 1996-ban megkaptam a Martonvásárért kitüntetést. A fénykép a Kutatóintézet parkjában készült a díjátadás után Dr. Lencsés Ferenc helytörténész és felesége Tilda néni társaságában.

Válogatás a könyvtári rendezvényekből 1999 – 2000.

• Találkozás, Tóth Éva (1939 – 2017) műfordítóval. Közreműködik Havas Judit előadóművész.
A Petőfi irodalmi múzeumban Havas Judit mutatott be Tóth Éva költőnek, akinek már hallottam, hallgattam nagyszabású dokumentum versét, az Emlékverset, amit 1996-ban írt az 1956-os magyar forradalom 40. évfordulójára és díjat nyert a Salvatore Quasimodo költői versenyen. 1994 – 2006-ig a magyar PEN CLUB alelnöke volt. Versei több mint 20 nyelven jelentek meg. Személyében végtelenül szerény és a magyar irodalom megismertetésében elkötelezett művészt ismerhettünk meg, aki számos költői konferencián képviselte a magyar irodalmat a világban. Nevéhez fűződik Petőfi Sándor János vitézének és a kortárs magyar drámának spanyol nyelvre való fordítása. Latin, amerikai, spanyol és afrikai költészetet fordított. A közvetlen kedves hangú találkozó után levelet kaptam, amelyből néhány sort idézek:

„Jó volt együtt lenni veletek, veled, olyan emberekkel. akiket érdekel, akik szeretik a költészetet s az irodalmat.
Szerdán indulok Barcelonába, ahol Madáchról tartok előadást … .”

• Dr. Kelényi István művészettörténész előadása Szent Márton köpenye alatt.
• Jordán Tamás színművész és Sebő Ferenc népzenész „Szeretnének …” című József Attila estje.

Ez az előadás, ahogy Jordán Tamás bevezetőjében megfogalmazta. „Tulajdonképpen egy beszélgetés a hallgatóság és az előadók között még akkor is, ha a közönség nem mond semmit.” Olyan ez, mint amikor az írott anyagban csak az egyik szereplő beszél, a másik szövege vagy hallgatása ki van pontozva.

József Attila gondolatait tolmácsolják prózában és dalban. Az előadók olyan hangvétellel, mely szokatlan a pódiumon. Itt nem szavalásról van szó, a többnyire halk bensőséges tónus azt érzékelteti a nézőkkel, hogy személyesen őt szólították meg.

• Vesztőhely télen. Pilinszky János est. Előadja Márai Enikő (1940- 2021), előadóművész és dramaturg. Márai Enikő, a legendás Universitas együttes. (egyetemi színjátszókör) tagjaként. Hamar elkötelezte magát az előadó művészettel a színházzal. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendhagyó irodalmi órákat és előadói esteket tartott a Nemzeti Színház és a Várszínház dramaturgja volt. Vendége voltam, amikor meghívott a Várszínházba. Killyén Ilka, marosvásárhelyi színművész, előadóestjére, akit Martonvásáron is láthattunk.

Sokszor találkozhattunk Márai Enikővel nemcsak a könyvtárban, hanem nemzeti ünnepeinken vagy a Brunszvik Klub rendezvényein is.

• Különvonatban… Erzsébet királyné versei, Tandori Dezső és Mészöly Miklós fordításában. Előadja Pálfy Margit előadóművész.

„Én egyedül járom ezt a nagyon göröngyös utat. A körön kívül állók, az van meg, aminek utánajárok megküzdők. Igyekszem úgy szervezni, adminisztrálni magam, hogy ne menjen a pódiummunkám rovására. Minden estemmel a 777.-kel is! úgy kell szólnom, mintha először állnék közönség előtt. Nagy bennem a félelem, a felelősség tudat. Rettegek egy-egy fellépés előtt, sikerül-e a „röpülés”.

• Jelenti magát Jézus. Karácsony váró est. Előadják Szvorák Katalin népdalénekes és Tóth Zsóka előadóművész.
• Földes Mária a séta című monodrámáját előadja Havas Judit előadóművész.

Beszélgetés Havas Judittal

Leendő kis olvasók többnyire 2. és 3. osztályos tanulók és tanító nénik figyelik a könyvtárban Havas Judit Útibatyú c. gyerekműsorát. “Magyarországi és határon túli magyar költő gyermekversei, mesél, dalai, játékai kerülnek ki az Útlbatyúból, remélhetőleg minden gyerek, de főképpen a 4-10 éves Cso-da-lesők örömére” – olvashatjuk a műsor ajánlófüzetében.
Budapesten az Egyetemi Színpadon, különböző klubokban, vidéken, sőt határainkon túl is gyakorta felcsendült a pódiumon Havas Judit hangja. Az elmúlt évek során jónéhány emlékezetes estnek voltunk tanúi a Községi Könyvtárban Is.

• Beszélgetésünket azzal a kérdéssel kezdem, hogy kezdődött a pályafutásod, hol dolgozol, mivel foglalkozol most?
  Korábban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgoztam, a máig Is emlékezetes Egyetemi Színpad tagja voltam. Most is őrzőm Latinovits Zoltánnal való találkozásom emlékét, hiszen ő rendezte a Radnóti Miklós estet, aminek előadója voltam. Magyar tanár vagyok. Jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozom. Közel áll előadóművészi hivatásomhoz múzeumi munkám kapcsán a diákokkal való foglalkozás – a rendhagyó irodalomóra, verstanítás tárlatvezetés. A múzeum Lotz-termében irodalmi sorozatot indítottunk az X beszélget Y-nal címmel, amelynek szerkesztője vagyok.
• Manapság sok szó esik Erdély sorsáról, de ha figyelemmel kísérjük a pályafutásod – nem túlzás így fogalmaznom ez a misszió a Te esetedben sokkal régebbi keletű, a gyökerek mélyebbek.
  Mindig foglalkoztatott, mint előadóművészt, hogy azokról a gondokról szóljak, és olyan költők verseivel, amelyek akár tiltakozások is lehetnek, az emberi és kulturális értékek érdekében. Ezért tolmácsolom Budai Ilonával együtt Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Domokos műveit.
• Szeretném, ha most a könyvtárban bemutatásra kerülő előadóestedről beszélnél.
  Az a műsor, amivel ismét eljövök Martonvásárra, egy nagyon sajátos világról – sajátos élethelyzetről szól. Szeretném előre bocsátani olyan ember sorsát fogom megmutatni, aki megélte a mélységeket, de az életszeretetét is megmerte mutatni. Tel Avivban egy Erdélyből származó novellistától Tabák Lászlótól kaptam meg Földes Mária: A Séta című könyvét. Meleg szeretettel beszélt az írónőről, aki neki mutatta meg ezt a kis gyöngyszemet először, talán azért, mert szüksége volt egy vele együttérző de szigorú kritikusra. Fontosnak tartom, hogy ezt az iróniával átszőtt “pokolbéli vigasságot” megismerje a hallgatóság, hogy gazdagabbá váljon általa.
• Mire készülsz most? Elgondolkozom azon, hogy ebben a világban, „fegyvercsörgésben hallgatnak a múzsák” amikor a politika kap erősebb szerepet – a vállalkozásoké a jövő, szabad-e ilyen késztető kérdést feltenni? Ilyen késztető sugarakból, akár kérdésből akár várakozásból, táplálkozik az efféle, mint én. Nem tudnak lemondani, hogy neveljenek, hogy alakítsanak kicsit a világon. Éppen ezért, a kérdésre a válaszom – barátommal és előadóművész társammal Márai Enikővel egy Nagy László estre készülünk.

Chilla Szilvia

• Megőrizte a népi emlékezet (szóbeliség és írásbeliség kapcsolata)
Erdélyi Zsuzsanna (1921-2015) néprajztudós és Ferencz Éva (1951-2013)

Az elmúlt évtizedekben az archaikus népi imádságok műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével szerzett szakmai tekintélyt Erdélyi Zsuzsanna magának, és a magyar tudománynak idehaza és a határainkon túl is.

1926-ban írt naplójából az idézet:

„Vándorló garabonciás leszek népemnek, kicsi tarsolyomban sok kincset hordok, és szétszórom az érdeklődőknek, a tudatlanoknak, küzdök tollal, szóval, szellemem lényem fegyvereivel.”

Erdélyi Zsuzsanna felismerte, „hogy menteni rögzíteni kell mindent, amit „öregjeink szétmorzsolódó emlékezete” gazdag szóbeli költészetből őriz, mert ők a műfaj utolsó őrzői.

A nagy elődök Bálint Sándor és Domokos Pál Péter munkáját, a magyar vallási kultúra feltárását, archaikus gyűjteménye nélkül a „Hegyet hágék, lőtöt lépek” (1976) nélkül már elképzelhetetlen a magyar művelődéstörténet. Hatalmas kultúrkincset mentett meg áldozatos munkájával.

1980-ban Esztergomban létrehozta a Népi Vallásosság Gyűjteményét, amit a kiállítás megteremtőjéről, Erdélyi Zsuzsannáról neveztek el.

• Ady Est
Vendégünk: Császár Angela színművész, és Harazdy Miklós zongoraművész

Sikerek, műsorok

Ha Önöket megkérdeznék Kedves Olvasóink, bizonyára hosszan tudnák sorolni Császár Angela jászai Mari-díjas színésznő ismert és kedves arcát, a szerepeket a drámai hősnőktől a naivákig, a karakterszerepekig. Talán számunkra mégis a legemlékezetesebbek azok az alakítások, amelyekben énekhangját is megcsodálhattuk: Saroltként az István a király című rockoperában, vagy az oly nagy sikerrel játszott Budapest Orfeum című előadásban.

Úgy tudom Művésznő a Színművészeti Akadémia elvégzése óta a Nemzeti Színház tagja. Hogy érzi magát ott, s elképzelése szerint milyen a jó színház?

– Jól érzem magam, hiszen sokat játszom, s izgalmas szép szerepeket kapok. Ilyenkor, amikor visszatekintek egy kicsit a pályámra – szólnom kell a régi pályatársakról, játszótársakról is, akiktől a művészi munka alázatán kívül szakmailag is sokat kaptam. Mészáros Ági, Rajz János, Egri István, Kálmán György.
Régebben nagyszerű rádiós és szinkron munka volt, komoly minőségi követelménnyel. A mai helyzet szomorúbb, mert a hagyományos erkölcsi értékrend szétesett. Úgy látom, a mai fiatalok között kevés a nagy egyéniség, nincs „arcuk”, s az olcsó népszerűséggel nem tudnak mit kezdeni.
A jó színház… röviden az, amit a közönség szeret.

• Mire készül most, milyen feladatokat, szerepeket kapott ebben az évadban?

– Felüdülést jelentett a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében bemutatott Szörényi Levente „Attila” című rockoperája. A Várszínház továbbra is műsorra tűzte Németh László Villámfénynél című darabját – ebben Anna szerepét játszom, s most november 15-én volt a bemutatója a Merlin Színházban F. Pessoa portugál szerző költői játékának, melynek címe: Ez az ősi szorongás. Élvezem a próbák hangulatát.

– Gödöllőn mutatta be először Ady című előadóestjét, amelyet most érdeklődéssel várunk Martonvásáron.

– Diákkorom óta közel áll hozzám Ady Endre költészete. Szeretem Reinitz Béla dalait. Úgy érzem még mindig alakul, átformálódik bennem a költő gondolata, a vers, a dal. Ezzel az esttel is szeretnék emlékezni a költő ha-lálának 80. évfordulójára.

• Az „egyszemélyes színház” szolgálatát kevés színművész vállalja fel. Mennyire tartja fontosnak ez irányú küldetését?

– Vitathatatlan, hogy minden korban milyen nagy szerepe volt a humán kultúrának, a művészeteknek. Talán ma, ebben a világban, amelyben élünk, amikor a hagyományos értékrend felbomlik, s eszmények nélkül nevelődnek fel fiataljaink, az irodalom személyiségformáló ereje minden korábbinál fontosabb. Úgy érzem, az emberek egy része ki van éhezve a szép szóra. Ez és a hallgatóság szeretete erőt ad számomra.

C. Sz.

• „Ki volt az a varázsló?”: Kosztolányi Dezső Emlékest
Auth Magda rádióbemondó előadóművész, Kajtár Róbert és Zsolnay Margit előadásában

Költészet Napja zenés irodalmi est

vendégünk Baranyi Ferenc költő és
Kassai Franciska énekművész

Öt találkozás – dedikáció egyetlen kötetben

Az első költészet napi rendezvény, amin részt vettem, gimnazista koromban volt Szarvason. Vendégünk egy fiatal pályakezdő költő, Baranyi Ferenc volt, akinek akkor, 1966-ban jelent meg az Az a merészség c. kötete. Mondanom sem kell, hogy a fiatal lányokból álló osztályunk nagy lelkesedéssel hallgatta a költőt, aki közvetlen hangon szólt az egyetemi éveiről, a költészet szerepéről…

Az említett karcsú kis kötet őrzi – az öt találkozás emlékét – végig kísérve a pályám. A második találkozás Mezőhegyesen, első munkahelyemen történt, majd az alig 1000 főt számláló szlovák nemzetiségű faluban, Acsán. Művelődési ház hiányában a legbarátságosabb helynek a kocsma bizonyult (ott nem munkálkodott a cimbalmos, hangos sem volt). Nem vette el a kedvünket a helyszín, hogy a költő verseiből bemutassunk egy rövid összeállítást.

Baranyi Ferenc fokozta a szeretetteljes dedikációt. És ez a játékosság a kis kötetben egyre fokozódott a könyvtári esten is, vagy utoljára, amikor a költő 2000-ben megnyitotta a Martonvásári Napok keretében, a könyvtárban Csavlek Etelka kiállítását.

Ez az utolsó dedikáció így hangzik:

„ Szilviám!
A további fokozás kilátástalan. De az a szeretet, amit eddig is bizonygattam örök és elévülhetetlen. Rozsdamentes, sosem oxidálódik. Fényeskedni fog mindig.” (2000.VII.21.)

• „Élni az áldott éveket” – Mohai Gábor előadóestje
Irodalmi összeállítás Nagy László, Szécsi Margit, József Attila műveiből

Mohai Gábor előadóművész

Már több. mint négy évtizede ismerjük Mohai Gábort, a Magyar Rádió és Magyar Televízió bemondójaként. Úgy fogalmaztam, hogy ismerjük, pontosabban felismerjük megnyugtató hangját, hibátlan beszédstílusát, s ahogy a filmek narrátoraként szól hozzánk, vagy komolyzenei koncerteket konferál, mostanában beszélgetős műsorokat vezet a katolikus Bonum Televízióban. Örömünkre szolgál, hogy naponta halljuk őt a Kossuth Rádió Déli krónikája előtt, megszólaló harangok és készítőmestereik megismertetésével. Siklós Endre: Hang – harang című költeményét idézve „ – de kié ez a hang – harang? A szép magyar beszéd küldetéses apostoláé. ”

Mohai Gábor – előadóművész – aki elkötelezte magát, hogy a magyar költők verseit megszólaltassa, hogy mindazt az értéket, amire rátalált, másokkal is megossza.
„Számomra a költészet a legfőbb valóság…”
Mondom Szécsi Margittal, akinek költészete meghatározó volt eszmélésemre és versmondásomra.”

Martonvásáron több alkalommal szerepelt költészet napi rendezvényeinken, s kiállításmegnyitókon is – akkor Kovács Erzsébet és Zoltán Győző ötvösművészek, valamint Udvardy Erzsébet kiállításain élvezhettük versmondását.

---

Irodalom:

• Szenes Erzsébet, Bárdosi M. – Könyvtárak és könyvtárhasználati szokások ötven év távlatából. Könyvtári figyelő 2007 II. sz.
• Dr. Medvigy Endre: Forráskör. Confessio. 2019/2
• Kakassy Réka: Színház a könyvtárban, FORUM MARTINI 2005 június
• Kupi Gábor: Hontalanságra ítélve. FORUM MARTINI 2006 december
• Városi Könyvtár vendégkönyve és munkanaplói