Nekem minden könyvtár fontos, de nyilvánvaló, hogy a martonvásári könyvtár a legfontosabb, azért is, mert számomra nemcsak munkahelyet jelentett, hanem otthont – élményt adó találkozásokat, emberi kapcsolatokat, ahol átélhettem, hogy a könyvtárosi pálya életre szóló hivatás.
A könyvtáraknak örök funkciója az értékmegőrzés, a jövő generációjának pedig a mindig tudás képessége, s ez feltételezi a múlt tiszteletét.
Ezért is tartom fontosnak, hogy a mostani olvasók megismerjék könyvtárunk múltját.
Mozaikképként szeretném bemutatni az olvasókörök és népkönyvtárak megalapítását, figyelembevéve a politikai és társadalmi hátteret is. Hangsúlyozom, nem „könyvtártörténeti tanulmányt szerettem volna írni. Erre nem mernék vállalkozni, mert a bátorságon kívül egyéb más feltétel is hiányzik. Szubjektív pályakép- töredékeken keresztül bemutatom könyvtári hivatásom, kiemelve 1976-tól a könyvtári rendezvényeket, amelyek Martonvásár kulturális életében fontos szerepet játszottak.
A hosszú idő kiszűri az emlékeket, de talán megvan az előnye, hogy az igazán fontosak és értékállóak maradnak meg.
Olvasóink írásai, az egykori újságcikkek, visszaemlékezések, fényképek a könyvtár vendégeiről – akik már sokan nincsenek közöttünk – remélem jónéhány olvasóban szép emléket ébreszt, amire jó visszaemlékezni.
Könyvtárunk a kisváros egyik olyan közösségi tere, ahol találkozhat egymással az alkotó és befogadó. Lehet az alkotás tárgya az irodalom, a zene vagy a képzőművészet.
A könyvtáros szakmában sok jó mondás kering a könyvtárról, de hozzám Jókai Anna vallomása áll a legközelebb.
„Hogy technikailag milyen lesz a jövő könyvtára? Ahhoz nem értek. De hogy mindenkor fontos feladata marad a friss tudományos informálás képessége mellett az öntudatlan is segélyt kérő lélek szolgálata – abban bizonyos vagyok. A könyv egyre inkább orvosság, amelyhez a használati utasítás, a könyvtáros kísérő jó szava nélkülözhetetlen. A könyvtáros munkáját a mennyiség bűvöletéből kiszabadítva a minőség tiszteletével becsülni.”
Életpályám állomásai
Amíg eljutottam életpályám leghosszabb szakaszához a martonvásári könyvtárig – ahol 1976-tól 2008-ig dolgoztam, mint könyvtárvezető, úgy gondolom szólnom kell az idevezető útról is, a gyökerekről, lépcsőfokokról, ami mind – mind meghatározó állomásai voltak az életemnek.
A régi görög mondást idézve:
„A gyökerek persze nem látszanak, de azok tartják a fát”
A nagy múltú iskolavárosban Szarvason születtem.
Az otthonról hozott útravalót nehéz röviden összefoglalnom, a harmonikus, boldog gyerekkor egész életemre hatással volt.
Szüleim a betegségek és a szerényebb anyagi körülmények ellenére példaként szolgáltak a tartalmas szép emberi élet megteremtésében, úgy nevelve, hogy leendő munkám életre szóló hivatás legyen.
Így gimnáziumi éveim alatt már nagyon tudatosan készültem könyvtárosi pályámra. Hálás vagyok
magyartanárnőmnek, Sztehovszki Zsuzsannának, aki elmélyítette az irodalom iránti szeretetem.
Szigorú felvételi válogatás nyitott utat számomra 1967 őszén egy rendkívül színes életpálya bejárására. A Debreceni Tanítóképző Főiskola akkor még szinte kísérleti állapotában lévő, de máris nagy hírű népművelő – könyvtáros szakára az ország minden részéből szokatlanul sok színes egyéniségű kitörni vágyó fiatal jelentkezett. Képzésünk egyik nagy pozitívumaként éltem meg, hogy nemcsak az elméleti ismeretek átadására fektettek nagy hangsúlyt tanáraink, hanem ugyanilyen fontos volt az is, hogy a gyakorlat területén minél szélesebb körben szerezzünk tapasztalatot. Ehhez nagy támogatást adtak Debrecen különböző típusú könyvtárai, klubjai. Főiskolai évemre visszatekintve felvetődik a kérdés: mit adott nekem / nekünk az alma mater?
Mindenekelőtt szakmai – emberi kapcsolatokat, életre szóló barátságot, s nem utolsósorban azt az igényt, hogy az ott megszerzett tudást tovább mélyítsem, akár iskolai keretek között, vagy autodidakta módon. A főiskolai diploma megszerzése után még egy államvizsgát tettem 1979-ben könyvtárszakból a Szombathelyi Tanárképző főiskolán. 1983-ban elvégeztem a gyermekkönyvtárosi tanfolyamat az Országos Széchenyi Könyvtár és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ szervezésében. A Fejér Megyei Gyermekkönyvtáros Szekció vezetőségi tagjaként számos országos gyermekkönyvtárosi továbbképzésen vettem részt, ugyi mit hallgató vagy esetenként előadó.
A diploma megszerzése után, csak a gyakorlat dönthette el, hogy melyik terület áll hozzám a legközelebb, avagy hogyan kapcsolhatom össze népművelői ismereteimet a könyvtárral?
Első munkahelyem a ménesbirtokáról híres Mezőhegyes volt, ahol főiskolai éveim alatt gyakorlati időmet töltöttem – mint Békés megye társadalmi ösztöndíjasa. A klubkönyvtár könyvtárosa lettem népművelői feladatokat is ellátva.
Kisebb településeken művelődési ház hiányában a klubkönyvtár látta el a közművelődési és könyvtári feladatokat is.
A megörökölt feldolgozatlan könyvállományból, a raktári rend a katalógus kiegészítésével, és a könyvtárhasználati szabályzattal úgy gondolom, sikerült az alapokat letennem.
Fontosnak tartottam a fiatalok olvasóvá nevelését. A szervezett könyvtárlátogatásokon kívül létrejött a gyerekklub, a fiatalok körében baráti közösséget jelentett az irodalmi színpad.
Szakmailag nagyon sok mindent köszönhetek Mezőhegyesnek, hiszen az 1960 – 70 – es években élénk klubélet jellemezte a települést.
A gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy csak maximális felkészítés árán sikerülhet egy – egy rendezvény. Az előadóval lehetőleg személyesen vegyem fel a kapcsolatot, vagy a róla megjelent irodalmat ismerjem, hiszen csak így tudom felkelteni az érdeklődést az olvasók körében vagy egyéb kis közösségben.
Mezőhegyesről indult az irodalmi előadóestek iránti érdeklődésem is. Amikor harmadéves főiskolai hallgatóként népművelési gyakorlat keretében részt vettem az Egyetemi Színpadon bemutatott, ma már a műfaj klasszikusaiként emlegetett művészek előadóestjein.
Így került sor Mensáros László XX. század c. irodalmi összeállítására, ami fordulópontot jelentett a műfaj történetében. Bálint András, aki akkor nemrég végezte a főiskolát, Magyarország messzire van, vagy Jancsó Adrienne Földédesanyám c. népballada estjére.
A képzőművészeti kiállítások iránti érdeklődésem is itt kezdődött. Emlékezetes találkozás marad számomra, amikor Budapesten Ménesi úti lakásán felkereshettem Molnár C. Pál festőművész- grafikust. Akkor még nem sejthettem, hogy közel 40 év elteltével ismét a műterem- lakás vendége leszek, az M. C. P. Baráti – kör tagjaként.
Családi ok volt a háttérben munkahely változtatásomnak. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik pesterzsébeti fiókkönyvtárában dolgoztam, előbb mint olvasószolgálati munkatárs, majd mint gyerekkönyvtáros.
A népművelői munka minden szépségét és nehézségét megtapasztalhattam, amikor a váci járáshoz tartozó szlovák nemzetiségű kis falvak (Acsa, Csővár, Galgagyörk, Püspökhatvan) művelődési ház vezetője lettem.
A Galga- menti településeken élő néphagyományokkal találkoztam. A közép – és az idősebb korosztály színes népviseletét nemcsak ünnepnapokon viselte, hanem a hétköznapokban is. Téli estéken a régi fonók hangulatát idézte a tollfosztó, részt vettem a páva – körök próbáin, a szüreti felvonulások előkészületein.
Acsán elindítottam a TIT előadásokat a nőklub keretében. A Hazafias Népfronttal együtt szerveztük a társadalmi ünnepeket, ahol az irodalmi színpad is fellépett. Művelődési ház hiányában gyakran próbáltunk a lakásunkon vagy a T.SZ irodájában.
Lami István néprajzkutató- népművelő segítségével felvettem a kapcsolatot a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségével. Sok- sok előkészítő munka eredménye lett az Acsa és környéke Szlovák Kulturális Napok c. rendezvénysorozat életre hívása.
Nagy örömünkre szolgált az országos elismerés és az ezzel járó anyagi támogatás.
Szakmai szempontból mindegyik munkahelyem fontos állomást jelentett, amíg véglegesen kialakult eljövendő hivatásom – amikor megpályáztam 1976 januárjában a martonvásári könyvtárosi állást.)
Nemzeti ünnepünk évfordulóján, 2020. március 15-én került átadásra Martonvásár felújított Városi Könyvtára.
„Éld át, tanuld másképp és fejlődj könnyedén a megújult könyvtárban” című könyvtárfejlesztési projekt keretében a Szent László úti Járási Hivatal toldaléképületébe költözött át az intézmény.
Az áttekinthető, modern bútorokkal berendezett könyvtár (fotelek, babzsákok) nemcsak az új oktatótermével, hanem a legmodernebb informatikai eszközökkel várja az olvasóközönséget (laptopok, érintőképernyős eszközök stb.).
A beruházás külön figyelmet szentelt a fogyatékkal élőknek, a tanulást segítő XXI. századi szoftverek (verstanító, történetkomponáló, mesefeldolgozó), interaktív játékok teszik élménnyé a folyamatos tanulást.
A világ, a technika, a tudomány nagyon sokat változott. Minél gyorsabban, minél rövidebb úton szeretnénk a szükséges információhoz jutni.
Lehet, hogy az információhordozó változik, de egy dolog állandó: a könyvtár.
A XXI. század technikai feltételei megvalósultak városunk könyvtárában. A hagyományos értékek és a modern informatikai felkészültség egyesítése újabb és újabb szakmai feladat, kihívás elé állítja a könyvtárosokat.
Ahhoz is, hogy a könyvtár jól funkcionáló közösségi színtér legyen, szükséges a megfelelő szakemberek, szakképzett könyvtárosok alkalmazása, akiknek a szakmai felkészültsége, tenni akarása hosszútávon meghatározza az intézmény arculatát.
Bizonyára már Önökben is felvetődött az a kérdés, hogy milyen előzmények után nyitotta meg kapuját a könyvtár?
Mikor alakult az első közkönyvtár, melyről már írásos dokumentumunk is van?
Következő fejezet: I/2. A közösségi élet színterei 18. századtól – a 19. századig
Irodalom:
FORUM MARTINI – 2020 júniusi szám.