Az olvasás gyönyörűsége
Felolvasóestek, versenyek, kedvelt és gyakori idézete volt Hegedüs Géza kötetének címe: Az olvasás gyönyörűsége.
Sokan megtapasztalhattuk már azt a jóleső érzést, amikor könyvtárunk legcsendesebb övezetében, a kézikönyvtárban belemélyedhettünk a lelki állapotunknak megfelelő könyvbe. Otthon pedig meghitt csendre int az olvasólámpám fénye, a kényelmes fotelem, és olvasok elfeledkezve térről és időről..
Olyan sok bölcs gondolatot olvastam már az olvasásról. Legutóbb Juhász Anna irodalmár vallomása az, ami megérintett.”Az olvasás tisztesség, és a kíváncsiság, a becsület és a fejlődés lehetősége. Kell tudnunk a magunkévá tenni mások gondolatait, kell tudnunk csöndben maradni és figyelni a másikra. [ … ] Valami ilyesmi az olvasás: nyitottság, figyelem, csönd.”
Mélyen belegondolva az olvasás évezredeken keresztül nem magányos, befelé forduló tevékenység volt, hanem a hangos olvasás közösségi tevékenységet jelentett. A középkorban még elenyésző volt az írástudók száma, és az írok is úgy gondolták, hogy inkább hallgatni fogják a szövegeiket, mint olvasni.
Számos kutatás bizonyítja, hogy az emberek jobban emlékeznek azokra a szövegekre, amelyeket hangosan olvasunk fel. A hangos olvasás kiváló módja annak, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, gondolva az elmúlt századok olvasóköreire. Nem véletlen, hogy a digitalizált felgyorsult világunkban újból virágkorukat élik a könyvklubok, olvasókörök, amely azt igazolja, hogy az olvasás lehet közösségi élmény.
Az olvasókörök rövid története
„a múlt ismerete nélkül nem építhetünk jövőt”
(Széchenyi István)
Az olvasás társadalmi méretűvé válását segítették a kor közéleti viszonyai és a mozgalmas politikai és kulturális események. A felvilágosodáskori olvasómozgalmak egyenes folytatása volt a reformkor politikai szellemének megfelelően a kaszinók, olvasóegyletek és olvasókörök széleskörű elterjedése.
Külön fejezetben szeretném kiemelni a magyar művelődéstörténelemben jelentős szerepet játszó, Széchenyi István által alapított Pesti majd Nemzeti Casinót. Példaértékű szerepet betöltve indult el hazánkban a kaszinómozgalom. Elöljáróban határozzuk meg, mit is takar az olvasókör fogalma?
A Magyar Nagylexikon szerint „könyvek gyűjtésére, olvasására, időszerű sajtótermékek előfizetésére alakult egylet”. Önszerveződő, független, a szó klasszikus értelmében, demokratikus intézmények voltak.
Az olvasókörök története több száz évre nyúlik vissza.
A XVIII. században az első olvasókörök politikai céllal alakultak, elsősorban az értelmiség körében.
A legnevezetesebb az 1792-ben létrejött Budai Olvasókör. Alapítói között ott találjuk a magyar jakobinus mozgalom nagy egyéniségeit –Hajnóczy Józsefet, Verseghy Ferencet, Szentmarjay Ferencet „az értelmiség krémjét”, ügyvédeket, orvosokat, írókat, költőket, egyetemi hallgatókat. Az olvasókör szellemi arculatát a francia forradalommal való szimpátia határozta meg. Az egyetemi ifjak élén Rousseau Társadalmi Szerződésének magyar fordítója, a lázadó szellemű Szentmarjay Ferenc állt, aki cselekvésre biztatta társait. Amíg a cenzúra engedélyezte, járatták a külföldi lapokat, beszerezték a francia, angol, filozófiai híreket, röpiratokat. A legradikálisabb forradalmi elveket vallva, a feudalizmus megdöntését tartották a legfontosabbnak, ezzel a szellemiséggel működött a Kőszegi és a Kassai Olvasókör is.
Az olvasóköröket rögtön a Martinovics-féle összeesküvés véres felszámolása után betiltották, majd 1798-ban, illetve 1799-ben betiltották az olvasó kabineteket és a kölcsönkönyvtárakat is.
Az olvasás társadalmi méretűvé válását segítették a kor közéleti viszonyai és a mozgalmas politikai és kulturális események.
Pesti Casinó – Nemzeti Casinó
Széchenyi István szellemisége a klubélet megteremtésében
„Az 1825-27-iki országgyűlés kerületi táblájának 1825. november 3-án tartott ülésében egy fiatal huszártiszt állott fel és lelkes beszédet mondott a magyar nyelv ügyében.” E fiatal huszártiszt gróf Széchenyi István (1791-1860) volt.
Barabás Miklós – Széchenyi István
S itt kezdődött Széchenyi István közéleti fellépése. A magyar nyelv kiszorult a közéletből, plusz a társasági érintkezésből – s a társadalmi osztályok között is szigorú válaszfal emelkedett, hiszen egymástól elszigetelten éltek. Az arisztokráciának, a köznemességnek, s a polgári rendnek nem volt közös érintkezési pontja.
Széchenyi István elképzelése az volt, „nagyobb és kisebb birtokosokat, minden rendet (!) és felekezetet egy időre egyesít, így a nemzet nemcsak az országgyűlésben, de például a kaszinóban is megtalálható lesz”.
Tanulmányainkból tudjuk, hogy Széchenyi István többször beutazta Európa államait.
Angliai útja során tanulmányozta a klub életet- felismerte, hogy a nemzet fejlődése érdekében meg kell teremteni a társasélet színhelyét, a Casinót. Báró Wesselényi Miklós is lelkesen támogatta elképzelését, Budapesten is mozgalmat indított a Casinó felállítása érdekében.
A Pesti Casinónak megalapításakor 46 tagja volt, 1830-tól beszélhetünk Nemzeti Casinóról. Felmerül a kérdés a névválasztásról. Széchenyi István olaszországi tartózkodása során Cassiniben ismerte meg a Kaszinó fogalmát. A klub elnevezését annak politikai töltete miatt mellőzte, mert a jakobinus kluboknak az emlékét nem akarta a kormány elé vinni.
Tagjai között olyan jeles közéleti személyekkel találkozhatunk, mint Clark Ádám, Bugát Pál, Wesselényi Miklós, Fáy András, Vörösmarty Mihály stb.
1840-ben a tagjainak száma 466, s olyan királyi személyek is közéjük tartoztak, mint Albert Edward walesi herceg, valamint Rudolf királyi herceg trónörökös.
Alapszabályában kimondott meghatározás szerint; „A Casinó nemes maga viseletű embereknek kellemes társalkodás végett való Egyesülete, melyben azok tudományos és legfőképpen gazdasági ’s kereskedési tárgyakról beszélgetnek, vagy hasznosabb könyveket és újságokat olvasnak.”
Működése során mindig nagylelkűen támogatta a nemzeti és hazafias eszméket, az 1848-49- es szabadságharcot. Hasonlóan járt el az 1879-es szegedi árvíz alkalmával, vagy alapítványával a magyar nyelv fejlesztése céljára.
Amikor már a Casinó is anyagi nehézséggel küzdött, a Budai Magyar Játékszín támogatásához is jelentős pénzösszeget biztosított.
John Paget (1808-1892) angol származású magyarrá lett gazdálkodó utazó, csaknem másfél évig tartó utazása alatt, bejárta a történelmi Magyarország teljes területét.
Magyarország és Erdély című tanulmánykötetében a Nemzeti Casinó belső kialakításáról igen szemléletesen ír.
„Amint belép az ember, azonnal jól öltözött inasok serege fogja körül, az egyik elveszi a vendég kalapját, a másik bevezeti a biliárdterembe. Itt falak mentén rekeszek sora húzódik, mindegyiken egy- egy tag neve ábécé sorrendben. Ide helyezik az illető számára érkező leveleket, névjegyeket és csomagokat.
Beljebb az egyik oldalon két olvasóterem és könyvtár, a másikon két- három társalgó nyílik. Középütt igen szép bálterem helyezkedik el, ahol a Casinó három- négy bált is ad telente, ezen túl szeparék hosszú sora következik. Az ebédlő, s hozzá egy igen jó szakács teszik még tökéletesebbé Európa egyik legjobban szervezett klubját.”
A Nemzeti Kaszinó célja nemcsak a társasélet előmozdítása volt, hanem a kereskedelmet is igyekezett előmozdítani. Széchenyi arra törekedett, hogy a magyar termékeket közvetlenül a termelőtől lehessen megvenni. A földbirtokosok a Casinó pincéjébe tarthatták a boraikat, „így lehetőség nyílt arra, hogy megismerjék egymás termését, így üzletet is köthettek.”
Paget meglepődve tapasztalta, hogy a Casinó „idegenek előtt is nyitva áll, nem úgy, mint a mi, szűkkeblű szabályok alapján igazgatott angol klubjaink többsége” – olvashatjuk útikönyvében.
A Nemzeti Casinó könyvtára
Széchenyi István a Casinó méltó környezetének kialakításáért folyamatosan fáradozott. A legjobb minőségű bútorzata mellett, ezüst eszközeivel és legértékesebb könyveivel rendezte be a könyvtárat. Az általa felajánlott 338 könyv idővel több ezres könyvtárrá bővült. 1829-től a beszerzési keretet csak magyar nyelvű könyvekre lehetett fordítani. 1834-ben a 3000 kötetet tartalmazó állomány többsége idegen nyelvű könyvekből állt – az adományoknak köszönhetően. Műfajilag tekintve a legtöbb irodalmi és történeti munka. Egy nagyterem, három szoba és egy olvasóterem szolgálta a könyvtár célját.
A Casinóban valóban megtalálhatók voltak az európai folyóiratokon kívül a hazaiak, a tudományos lapok, mint például a Tudománytár, Tudományos Gyűjtemény, a lapok közül a Regélő, a Pesti Hírlap (1841-1847-ig), Kossuth Lajos országgyűlési tudósításai (kéziratban) s a Nemzeti Újság. A főnemesség körében kedvelt Életképek, Budapesti Szemle, s a Honderű – különösen az arisztokrata hölgyek rokonszenvét vívta ki – a korabeli divat, valamint a társasági élet rendszeres beszámolójával. A könyvtárban több katalógus is segítette az eligazodást. 1853-ban egy index, melyben a könyvek és az új szerzemények szerepeltek betűrendben, majd 1873-tól egy betűrendes cédula, illetve szak szerinti cédulakatalógus.
Hans Christian Andersen (1805-1875) dán meseíró az 1840-es évek elején járt Budapesten. Könyvében megemlíti, hogy a magyarok körében Jósika Miklós Csehek Magyarországon c. regényét dicsérik „s nagy rajongással beszélnek Széchenyiről, és hazája felemelkedésében szerzett érdemeiről, mint legérdekesebb művét, a Hitelt emlegetik”.
Az, hogy Pest zenei élete 1833 és 1846 között fejlődésnek indult, kétségkívül nagy szerepet játszottak a Nemzeti Casinó „hangászati mulatságai”.
Minden vasárnap zeneműveket adtak elő. Egy négytagú zenekar a legkiválóbb zeneszerzők válogatott műveivel szórakoztatta a közönséget. Az énekeseket fortepianóval Erkel Ferenc kísérte.
Ismerve a korabeli politikai viszonyokat, Széchenyi Istvánnak a Nemzeti Casinó megalapítása bátor cselekedete volt.
A kaszinó kiindulópontja volt számos jótékonysági, gazdasági és városszépítő tevékenységnek, Pestet az ország politikai és társasági központjává tette, s megteremtette az alapját a később kibontakozó klubéletnek.
A magyar nyelv terjesztésére is alkalmas fórum volt a Nemzeti Casinó, hiszen itt magyar lett a „hivatalos nyelv”.
A Nemzeti Casinó megalapítását számos fővárosi és vidéki kaszinó követte. Eöry Gabriella kutatása szerint 1827-1848 között 171 kaszinó alakult Magyarországon.
1827-1848 között már 23 olyan település volt hazánkban, ahol két kaszinó is működött. Fejér megyében Székesfehérvárott az olvasóegyletek mellett 1833 április 24-én létrejön a nemesi Fejérvári Casinó, május 13-án a polgári Székes-Fejérvári Casinó (kereskedők, iparosok, városi tisztviselők részvételével).
Következő fejezet: I/3. Olvasókörök vidéken és Martonvásáron
Irodalomjegyzék
Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Bp.. 1987 – Gondolat kiadó
Nemes Erzsébet: Olvasókörök egykor és ma, Hazai és határon túli olvasókörök a 18. századtól napjainkig. Könyvtári levelező / Lap 2010 júl. sz.
John Paget: Magyarország és Erdély. Budapest 1987 Helikon kiadó.
Beriász Jenő: A Nemzeti Casinó, Könyvtári Figyelő 2016 ápr. 22.
Ilk Mihály: A Nemzeti Casinó 100 éves története, Budapest, 1827 – 1926,
Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája, Székesfehérvár 1993 Fejér Megyei Levéltár/ Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Eőry Gabriella: Pesti Casinó Nemzeti Casinó és a kaszinómozgalom, Tanulmány, Árkádia kiskönytár8. sz.
Eőry Gabriella: A kaszinók száma, elterjedése Magyarországon, Századok, 2017. 4. sz.