„Hogy emberként élhetünk és tisztességes emlékeket hagyhatunk hátra,
azt a papírnak köszönhetjük.”
(Plinius)
A működési feltételek, körülmények javítása után néhány hónap elteltével legalább ilyen fontos szerepet kapott a könyvtárosi munkámban az emberek érdeklődésének a felkeltése, a könyvtár, az olvasás iránt. Erre a könyvtárhoz illő legalkalmasabb eszköznek a kiállítás bizonyult. Úgy is fogalmazhattam volna, „figyelemfelkeltés könyvtáros módra.” Amíg alkalmam volt, éltem ezzel a lehetőséggel, mert vallom, hogy a vizuális élmény és az olvasás élménye kölcsönhatásban áll.
Kezdetben a Nagyközségi Könyvtár kicsi előterében, majd az ÁMK ideje alatt a könyvtár melletti klub, illetve osztályteremben, később bekapcsolódva a Martonvásári Napok, illetve Nyár rendezvénysorozatába rendezhettem kiállításokat. A könyvhöz, illetve a képzőművészeti alkotásokhoz kapcsolódó kiállítások kiváló alkalmat nyújtottak a könyvtár szolgáltatásainak a megismeréséhez, s a különböző csoportos foglalkozásokhoz.
Ez a kiállítás nemcsak a könyvtár, hanem Martonvásár kulturális életében is az első könyvészeti kiállítás volt. Bizonyára Önökben is felvetődik a kérdés, hogyan született meg a kiállítás gondolata? Pletser Róbert, aki az Akadémiai Nyomdában dolgozott, felhívta a figyelmem, hogy a szomszéd településen Tordason a katolikus papnak, Csupor Zoltán atyának értékes magángyűjteményében igazi könyvritkaságokat fedezhetünk fel. Megnéztük a gyűjteményt, s azonnal megszületett az elhatározás, hogy ezt meg kell ismertetni a martonvásári közösséggel is. Az, hogy ez a kiállítás a helyi párt és tanácsi vezetés, sőt, a szakmai vezetés ellenére is megvalósult, az annak a példaértékű összefogásnak is köszönhető, ami a fiatalok és a helyi társadalmi szervek részéről most is bizonyságot nyer.
Jó néhány esetben behivatott a helyi tanácstitkár (Ivicz Sándor) és a párttitkár elbeszélgetésre, inkább lebeszélésre a kiállítás rendezését illetően. Gondoljunk csak bele, 1976-ban elég indoknak bizonyult a vezetés részéről, hogy a könyvtárban klerikális találkozóhely működik- amikor együtt beszéltük meg a kiállítás részleteit az anyaggyűjtőkkel, Csupor Zoltán (1919-1995) szalézi szerzetes pappal. Váci György (1919-1995) könyvkötőmester ferences szerzetessel. s a helybeli, vallását felvállaló Kovács Györggyel. A kiállítás megrendezését illetően sok esetben hivatkoztam arra, hogy egy lassan feledésbe merülő szakma, a könyvkötészet fejlődéstörténetének bemutatásán túl – a könyvritkaságok könyvesztétikai élményt is jelentenek a látogatóknak.
Csupor Zoltán tudományos munkásságával a finnugor nyelvrokonság bemutatását alapozta meg. Halála után – gazdag ereklye, okmánytára textil, ipari készítmény gyűjteménye a Gödöllői Városi Múzeum tulajdonába került. Magángyűjteményéből egy kisebb reprezentatív kiállítás látható. Váci György művészi könyvkötései több kontinensen ismertek, akárcsak az angol királyi ház könyvtárában, vagy a Vatikánban is fellelhetőek a munkái.
Váci György műveinek csak töredéke maradt itthon, (azok is inkább magántulajdonban) a Váci Városi Gyűjtemény kivételével.
A martonvásári kiállítás technikai lebonyolítása társadalmi munkában történt. A tablók kivitelezését az Akadémiai Nyomda vállalta, Szigeti Rudolf asztalosmester (aki hosszú időn át vezette a KIOSZ-t) a tablókat készítette el, a fiatalok a plakátok, meghívók, s a riasztó berendezés elkészítésében segítettek. Lelkes csapatuk Kiss Gábor KISZ titkárral az élen, s a többiek; Zámbó Judit, Pletser Róbert, Punhauser László, Danka Ágnes, Pletser Tamás gimnazistaként, aki már akkor is gyönyörű virágcsokrokat készített. Magángyűjtők könyveivel is kiegészült a kiállítás, Martonvásár kultúráját támogató Orosz Ákos és felesége, Márti jóvoltából.
„Közművelődési intézményeink általában ritkán vállalkoznak könyvkultúránk népszerűsítésére, ezért üdvözöljük örömmel és megkülönböztető figyelemmel azt a kiállítást, mely a Martonvásári Nagyközségi Könyvtárban látható” – olvashatjuk a Magyar Könyvszemlében. „Fekete-fehér és színes reprodukciókon, s jónéhány eredeti példányon kísérhette végig a látogató a könyvtábla fejlődését és díszítését a diptichontól a mai gyári könyvkötésig. Szemelvényeket láthatunk a régi híres műhelyek munkáiból – megismerhetjük a különböző korokra jellemző anyagokat. Számos szép bőrmetszet és bőrmozaik berakás, aranyozott és raknyomásos tábla, valamint J. Amman fametszeteinek hasonmás kiadása teszi szemléletessé a kiállítást. S a riasztó berendezésre miért volt szükség? Szakmatörténeti dokumentumként szerepel egy céhlevél I. Ferenc pecsétjével a Code Napóleon 1810-es párizsi kiadása. Több értékes könyv közül kiemelkedett egy ősnyomtatvány, első nyomtatott krónikáink egyike a Thuróczy Krónika 1488-ból.
A kiállításnak igen nagy szakmai visszhangja volt. (Könyvtári Figyelő, Könyvtáros, Váci Hírlap, Magyar Nemzet, Környei Elek jóvoltából, Képes Újság)
Bőrrel, bársonnyal borították (Képes Újság cikke)
A martonvásári községi könyvtár szerény helyiségeiben néhány hétig igencsak előkelő könyvritkaságok vendégeskedtek. Látható volt Napóleon törvénykönyvének egy példánya. Nagy Péter cár memoárjainak 1730-ban kiadott kötete, díszes céh-törvénykönyvek …
A könyvtár fiatal vezetője, Chilla Szilvia eredeti módon kívánta felkelteni a község lakosainak érdeklődését a könyvek iránt: a könyvkötészet története címmel, kiállítást rendezett környékbeli lakosok magángyűjteményeiben, illetve könyvtárakban található ritka könyvek példányaiból.
„Hogy emberként élhetünk és tisztességes emlékeket hagyhatunk hátra, azt a papírnak köszönhetjük.” Ez a Pliniustól való idézet „nyitotta meg” a kiállítást, amelynek anyaga okos-szűkszavúan mutatta be, hogyan szolgálta a könyvkötészet művészete az általános emberi kultúrát – az ókortól napjainkig.
A látogatók így megismerkedhettek az ősi könyv-emlékkel, az ókorban használt, kettős, összecsukható diptichonnal. Ez két, négyzetalakú lapos fadoboz, amelynek belső oldalait viasszal töltötték meg, arra vésték az írásjeleket. Elámulhattok a fatáblával, ritkábban csonttáblával borított könyveken, melyeket a kora középkorban készítettek o könyvkötő mesterek… S a vitrinek üvegfala mögül csendes méltósággal „szólnak” a könyvek. A XII. századról, amikortól kezdődően bőrrel, bársonnyal borították őket… A reneszánszról, amikor – keleti hatásra — arab mintázatokkal okkal, növények rajzaival ékítették borítólapjaikat… A század „legyező-stílusáról”, XIX. század „megtéréséről” az antik kor formáihoz, díszítőelemeihez. És így, az összehasonlítás rendjében ki ne állna meg tűnődve a „bonyolult” XX. század előtt? A könyvkötészet már hivalkodóan egyszerű, megjelenik a védőboritó, kialakul a műanyagkötészet.
A vitrinek védőfala mögött óvott magángyűjtemények néma szépségét a kiállítás rendezője „hangos szavú” könyvekkel egészítette ki. Bárki belelapozhatott Albert Kapr: Könyvtervezés, könyvdíszítés című könyvébe, tanulmányozhatta a Magyarországi könyvdíszítés a XV. században című vaskos kötetet. És ismerkedhetett — könyvekről szólva lehet-e nem említeni Öt — Misztótfalusi Kis Miklóssal, a tudós nyomdásszal, aki hazatért Hollandiából, a fényes jövő elöl, azért, hogy munkásságával szolgálja a magyar művelődést. Nyitott könyvek emlékeznek a nagyszerű gyomai mesterre, Kner Imrére is. Aki tragikus időkben (a fasizmus áldozata lett) — 1943-ban így írt egyik levelében munkájáról, a könyvnyomtatásról: „Kell, hogy az embernek öröme is teljen abban, amit csinál, enélkül nem lehet élni, az életet elviselni és vállalni azt a sok küzdelmet, amivel ma az élet jár.” Majd később: „A könyv iránti érzék nem adott, az emberrel született dolog, hanem már bizonyos neveltség, kultúra eredménye, olyan állapot, amikor már az ember nem a felszínes, hanem a valódi, belső értékek iránt bír érzékkel.”
Mintha a gyomai mester szelíd szavait közvetítette volna ez a szép kiállítás Martonvásáron. A korról, amely felnevelt olyan embereket, okik „érzékkel bírnak” a valódi, belső értékek iránt. Chilla Szilvia ez év tavaszán került Martonvásárra. Hallott arról, hogy o közeli faluban, Tordason, a katolikus papnak. Csupor Zoltánnak értékes magángyűjteménye van ritka könyvekből, hasonlóképp egy már nyugdíjas martonvásári lakosnak. Kovács Györgynek. Többször is elment, gyönyörködött a könyvekben és megszületett a gondolat: Miért ne lehetne másokat is megajándékozni e gyűjtemények élményével? Előző munkahelye Vácott volt, így jól ismerte a híres váci könyvkötőművészt, Váci Györgyöt. A mester készséggel felajánlotta, hogy a kiállítás időtartamára kölcsönadja saját gyűjteményének néhány szép darabját. Tablókat is készített a XX. század könyvkötészetéről.
Helybéli segítők is akadtak. Mindenekelőtt a községi KISZ-titkár, Kiss Gábor, valamint a KISZ- tagok önfeláldozó munkájának eredményeképpen született meg a hasznos és szép kiállítás. Annak példájára is, mit tehet egy igazi népművelő egy-egy helység lakosainak művelődéséért, ha nem a milliókért felépült művelődési paloták lehetőségei, hanem saját tudása, meglévő értékek iránti érzékenysége határozza meg cselekedeteit.”
László Ilona
Csoportok érkeztek Dunaújvárosból – külön busszal Székesfehérvárról a könyvtári munkatársak, IBUSZ csoportok, akiknek a programjában Martonvásár is szerepelt. Kedves emlékként őrzöm Bach D-moll toccata és fuga c. hanglemezét, melyet a Váci Gimnázium egyik osztályától kaptam az emlékezetes délutánért és tárlatvezetésért. S akik még csoportosan érkeztek, a helyi Ipari Szövetkezet a Vöröskereszt Szervezet – Dr. Grimm Lóránt Főorvos Úr, (róla az Arcok a múltból c. fejezetben olvashatnak) vezetésével, akikkel már korábban is kialakult a kapcsolat, hiszen havi összejöveteleiket a könyvtárban tartották. Doktor Úr ismeretterjesztő előadásai, útiélménybeszámolói – diavetítéssel emlékezetes estek voltak.
A Beethoven Általános Iskola osztályai szervezetten látogatták a kiállítást. A felsőtagozatos tanulók egy-egy irodalomóra keretében újból meglátogatták a könyvtárat, hiszen a látott élmény újabb és újabb tematikus foglalkozást követett – könyvtári feladatokkal.
A kiállítás egy része Váci György könyvkötőművész munkásságát mutatta be. 1976-ban a martonvásári kiállítás után indult országos útjára az anyag. 1990-ben már az ország több, mint háromszáz községében és városában szerepelt.
Mindig is nagy szeretettel beszéltem erről az első kiállításról, mert emberi és szakmai kapcsolataim kiteljesedését jelentette, s mindenképp a könyvtár, s a könyv népszerűsítését szolgálta. Nem utolsósorban alkalmam adódott arra is, hogy leendő olvasóim könyvtárral támasztott igényeit megismerjem.
A népoktatás története Martonvásáron
A kiállítás ötletét a Fejér Megyei Hírlapban megjelent cikk adta, ami arról tudósított, hogy 1977-ben 200 éves lesz a magyar nyelvű népoktatás Martonvásáron.
Célom az volt, hogy a magyar népoktatás utóbbi 200 évének keresztmetszetén át bemutassam a martonvásári iskola történetét. Gyűjtőmunkám a Püspöki Levéltár Könyvtárában kezdtem, ahol sok segítséget kaptam Sulyok Ignác püspöki könyvtáros atyától. A kutatás folytatódott az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban, majd a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban.
Martonvásáron a nagymúltú pedagógusdinasztia a Pusztai-család leszármazottját, Dr. Papp Jenőnét (róla az Arcok a múltból c. fejezetben olvashatunk) Angyalka nénit is felkerestem, aki nagy szeretettel osztotta meg velem a család féltve őrzött relikviáit. „Nagysikerű kiállítást rendeztek a Martonvásári Könyvtárban…” – olvashatjuk a Fejér Megyei Hírlap tudósításában. „A kiállítás érdekessége a korabeli ábécés és olvasókönyvek, tanügyi szabályzatok, megyei és iskolai szintű okiratok, leckekönyvek, A könyvek eredetiek, az iratok, szabályzatok nagy része régi felvételek fotográfiái. (…)”
A bemutató martonvásári érdekessége az 1770-ből származó dokumentum, a Fejér megyei tanítók összeírásáról. Ezek szerint akkor „Georgius Balla nótárius, azaz Balla György volt a tanító és a jegyző első tanítója – s az egyetlen! az oskolának, ahol 18 gyermek tanult.” 1806-ból származik a contractus, azaz szerződés, mely arról tájékoztat, hogy mi volt a tanító járandósága. A tanító szegénysége miatt a kántori és a nótáriusi (jegyző írnok) feladatokat is elvállalta. „A gyerekek tandíjaként a szülők 20, a község kasszája 40 forintot ad. Ezenkívül jár a tanítónak „harminc mérő rozs, négy öl fa, két öl szalma, két boglya széna, nyolc font faggyú.”
Martonvásár ez időben puszta, később mezőváros rangú település volt. (1789) Félúton Buda és Fehérvár között, itt váltották a postakocsik lovait. Erre emlékeztet a mai Postakocsi Vendéglő.
„A helyiség gyors fejlődése ellenére, a kiállításból kitűnik, hogy csak 100 év múlva, 1873-ban lett két tanítója a településnek. Megcsodálhattuk az 1700-1800. évi ábécés könyveket, 1847-es olvasókönyvet, 1867-ből – több mint 100 éves tantervet, … régi iskolai előadásokról a feljegyzéseket, leckekönyveket.
A gyerekek körében igen nagy érdeklődést váltott ki a palatábla, palavessző, nyúlszőr nádpálca, a fagolyós számolók. 1770-ben egy szegényes osztályteremben 1 tanító tanított 18 gyermeket.
S ma, 1976-ban átadták az új iskolaépületet a tornateremmel, az iskolának 495 tanulója van, 31 pedagógus tanít 12 tanteremben.
Hosszú volt az út, mely idáig vezetett. Ma már természetes, hogy Erdőhátról, Kismartonból kényelmes buszok szállítják a gyerekeket. Ezért is örültem annak, hogy Dr. Jantsits Tiborné felvillantott néhány emlékképet, abból az időből, amikor 40-50 évvel ezelőtt, ő volt kisiskolás. Gyakorta felhasználtam szemléletes írását gyerekfoglalkozásokhoz.
„Kismarton pusztáról jártunk be Martonvásárra. Apáink a Dreher uradalom cselédei voltak. Akkoriban nagyon erős telek jártak, bizony fedetlen tákolmányokon a pánvádlin – így hívták a sínen vontatott kocsit – nyakunkba csurgott a hideg őszi eső, s a havat hordó szélviharok le-le kapkodták a fejünkről a kendőt is. Az anyáink sütötte krumpli, amellyel melengettük a kezünket a téli kora reggeli utakon, fagyossá merevedett végtagjainkkal együtt. Gyakran előfordult, hogy az öt kilométeres utat másfél órán át tettük meg, a felázott sínek, tócsák, vagy a hótorlaszok miatt. De az is előfordult, hogy útközben le kellett szállnunk és gyalog bukdácsoltunk. 2-3 év múlva fedett pánvádlit kaptunk. Fűteni ugyan azt sem lehetett, de legalább nem dideregtünk. Voltak gyerekek, akik hiányzó ruhadarabjuk miatt nem jártak iskolába, némely családban egy pár csizmát és egy kabátot több gyermek viselt egyidőben.”
Eddig a visszaemlékezés. Érdemes ezt a mai gyerekeknek is elolvasni!
Sajnálom, hogy nem fényképeztük le a kiállítást, általában erről az időszakról nem készültek fotók, így maradt a visszaemlékezés és a korabeli újságcikkek.
„A költő nyomában Nyéken és Baracskán” – Vörösmarty emlékkiállítás
Ezekkel a kiállításokkal kezdődött szakmai kapcsolatom a Brunszvik- Klubbal, s a kiállítások rendezőjével, Üvegesné Dr. Hornyák Máriával. A könyvtár nyitvatartási ideje alatt megtekinthető kiállítások – nemcsak a martonvásári érdeklődőket vonzotta, hanem a környező kistelepülések lakóit is. Ez utóbbi kiállítási anyag könyvalakban is megjelent 1999-ben.
Martonvásári téma a Lakiteleki Alapítvány egyik díjnyertes pályaműve. A Lakiteleki Alapítvány keretében meghirdetett helytörténeti pályázat ünnepélyes díjkiosztása március 17-én volt a Gellért Szállóban. A beérkezett pályaművek száma minden várakozást felülmúlt Magyarországon kívül Erdélyből, Felvidékről, Horvátországból pályáztak). Igy összesen 479 tanulmányt értékelt a bíráló bizottság.
Helyezést ért el a sokunk által ismert Üvegesné Dr. Hornyák Mária történész-könyvtáros Martonvásár „Tekintélyes Várdája a mezőgazdaságnak” c. pályaműve. A pályamunka egy készülő tanulmánytrilógia első része, ami a martonvásári uradalom múltját tárgyalja a XVIII. századi kezdetektől 1945-ig.
(Ezt követi még a Martonvásár-erdőhátl agráregyetemi tangazdaság története (1945-1950), – valamint a Kutatóintézet megalakulását és első évelnek feldolgozását célzó harmadik tanulmány.
Üvegesné Dr. Hornyák Mária korábban elsősorban kultúrtörténeti tanulmányaival és kiállításaival örvendeztetett meg bennünket – s most községünk gazdag agrártörténeti emlékeire hagyományaira hívja fel figyelmünket. Műfaját tekintve agrártörténeti tanulmányt olvashatunk, de a szerző jóvoltából érdekes kultúrtörténeti vonatkozásokkal is kiegészül a pályamunka s a tanulmány így válik mindannyiunk számára érdekes színes olvasmánnyá.
A községi könyvtár helytörténeti gyűjteményét gazdagítja az értékes pályamű – így a könyvtár olvasói és az érdeklődők nyitvatartási idő alatt bármikor elolvashatják. Üvegesné Dr. Hornyák Mária gondolatával szeretném e tanulmányt olvasóink szíves figyelmébe ajánlani. „Érdekes volt áttekinteni az uradalom történetét, amelynek birtoklásában a Brunszvik család négy nemzedéke, József főherceg és a Dreherek követték egymást, s ahogyan idősebb Brunszvik Antal jegenyei, Brunszvikné báró Seeberg Anna gesztenyefái, a Brunszvik Ferenc Idejében ültetett platánok és hársak, az utolsó Brunszvik gróf, Géza egzotikus növényritkaságai, az Alcsútról ideszármazott fák és a Dreher család fenyői szerves egésszé formálódnak, a ma is sokak által megcsodált parkban, ugyanúgy a hajdanvolt martonvásári uradalom is eredményeik egymásra épülésével és eggyé ötvözéséével lett hazánk” gazdasági szép Pont”-ja.
Chilla Szilvia
(1993. április)
1978-ban Nagyközségi Könyvtárban megvalósult a közvetlen utcai bejárat, s ezáltal kb. 18 m2 előtér, ahová a kabátjaikat, csomagjaikat letehették az olvasók. Fiatal barátaim Benkő Sándor és felesége, Manyika zsákvászonnal borították be a falfelületet, így a régi álmom megvalósult, hogy vizuális élmény fogadja a látogatókat. Kisebb kamarakiállításokat rendezhettünk, fotó vagy grafikai anyagokból válogatva.
Felvettem a kapcsolatot a Magyar Fotóművészek Szövetségével, amely szívesen kölcsönözte a fotóművészek klasszikusainak a felkasírozott fotóit.
| Balogh Rudolf | Népi életképek c. kiállítása. A bemutatás csak címszavakban történik. A magyar falu, a magyar faj jellegzetességeit fényképezte, a Pesti Napló fotóriportere. 1914-ben kiadta a Fotóművészet c. szaklapot. 1991 után róla nevezték el a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díját. 2018-ban Balogh Rudolf díjban, kitüntetésben részesült a településünkön élő Vécsy Attila fotóművész. |
| Pécsi József | Fotókiállítás írókról, képzőművészekről, zenészekről készített portréi szerepeltek a kiállításon 1916 – A fényképező művészete (könyv) |
| Bán Miklós | grafikus festőművész kiállítása Az alkalmazott grafika művészi igényű változataival foglalkozik olajfestmények, számítógépes grafikákat készít, de foglalkozik címertervezéssel is. |
| Koczogh András | fafaragóművész kiállítása Különös hangulata lett a könyvtárnak, amikor Koczogh András fafaragóművész szobraival a látogatók a könyvtár könyvespolcain, asztalokon találkozhattak egyáltalán ott, ahol szabad hely volt. Biblikus történelmi témájú szobrai után, később elvontabb formákkal próbálkozott. „A legerdélyibb magyar szobrász” Szervátiusz Jenő tanítványa volt. |
| Móser Zoltán | fotóművész, néprajzkutató, író kiállítása Képek Nagy László verseihez. A népművészet motívumait hasznosítja egész fotóművészetében, forgatókönyveket ír művelődéstörténeti filmekhez. Számos fotóalbuma, valamint néprajzi és művészeti kötete jelent meg. |
| Robert Capa (Friedmann Endre) | magyar – amerikai fotográfus fotóriporter kiállítása. A XX. század legjelentősebb fotósa, akit haditudósítóként is számon tartanak. Részt vett 1936-os spanyol polgárháborúban, 1938-as japán-kínai háborúban, a II. világháború. észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi invázióban, 1950-ben az izraeli harcokban. Hagyatékának gondozására öccse, Kornél 1964-ben alapítványt hozott létre, kiegészítve más fotósok munkáival, ebből jött létre 1974-ben New Yorkban az International Center of Photography, amely ma Archívum Galéria Fotóiskola. |
Kapcsolatok kiépítése – könyvtári rendezvények
A kapcsolatok kiépítését, a könyvtár együttműködését az olvasókkal, a könyvtár használóival, intézményekkel, klubokkal, kezdetben a társadalmi szervezetekkel, (KISZ, HNF) mindig is nagyon fontosnak tartottam. A helyi közösség bevonása a rendezvénybe számos előnnyel járhat;
• Jobban megismerhetik a könyvtár működését, a könyvtár szerepe megerősödhet, presztízse nőhet.
• Az együttműködő partner megtalálásával az esemény színvonalát is növelhetjük, azon kívül, hogy további pénzügyi forrást is szerzünk.
Amikor az engem ért szellemi hatásról írtam a Brunszvik Klub kapcsán, a hosszú évek alatt értékes emberi és szakmai kapcsolatokkal is gazdagabb lettem. Egy-egy könyvtári est után a beszélgetések fontos visszajelzést jelentettek számomra. A kezdeti években, a hagyományos író-olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások mellett kedveltek voltak az előadóestek. Az előadóesteket, irodalmi esteket mindig is mostohán kezelte a sajtó, még akkor is, amikor a „Film-Színház Muzsika” c. hetilap létezett. Mégis futótűzként terjedt egy-egy izgalmas témát, kérdést felidéző est. A személyes kapcsolatot említem, mint a legfontosabb tájékozódási forrást. Havas Judit előadóművésszel, irodalomtörténésszel, egyetemi tanárral, mint pályakezdő könyvtárosok találkoztunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ifjúsági klubjában. Igényesen szerkesztett irodalmi estek, gyerekfoglalkozások előadója, melyeket könyvtárunkban is bemutatott. Vallomásából idézek:
„Miért tartom fontosnak a verset, versmondást? Mert a versben megszépülnek a szavak, eljuthatnak lélektől lélekig, felmutathatjuk a jobbítani, változtatni akaró szándékot, az ártó erők elleni tisztaságot, számot adhatunk, eltűnődhetünk – közösen – a hagyományainkról, s helyünkről a világban.”
Baráti körömmel gyakorta látogattuk az Egyetemi Színpad rendezvényeit. Az 1957-ben alapított intézmény az 1970-es években a legprogresszívabb szellemi műhelynek számított. Itt ismertem meg Dr. Medvigy Endre által vezetett Forrás-kört, mely 1981-1991 között működött az Egyetemi Színpadon, és járta az országot. A magyarsággal kapcsolatos elhallgattatott műveket szólaltatott meg és ráirányította a figyelmet határon túli magyar testvéreinkre. Találkoztam Szabó András, Márai Enikő előadóművészekkel, Faragó Laura, Budai Ilona, Maczkó Mária, Marosi Júlia népdalénekesekkel. Gyakorta megfordultam a Szabó Ervin Könyvtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Székesfehérvári Városi Könyvtárban, a Rátkai Klubban, ahol a személyes találkozások további kapcsolatokat eredményeztek. Az előadóművész hosszú hónapokig készül egy-egy előadóestre. Sokszor fogalmaztam meg, hogy a művész a hozzá lelkileg legközelebb álló író vagy költő gondolatát hívja segítségül, s ebben az értelemben az előadóest lírai önvallomás, de mindig a költő vagy író gondolatáé a főszerep, mindez csak kellő alázattal művelhető.
Az előadóestek előkészítése
Legtöbb esetben előre megnéztem az irodalmi estet Budapesten vagy Székesfehérvárott, lehetőségem adódott az előadóval a személyes találkozásra. Amennyiben ez nem sikerült, postai úton kértem az anyagot, amit a művész fontosnak tartott bemutatását illetően, s az összeállítást, ami a részletes műsort tartalmazta. Minden esetben nagy súlyt fektettem a bevezető gondolatokra, ami hangulatilag előkészítette az estet. Amennyiben lehetett, a könyvtári háttér is hangsúlyt kapott, a költő felnagyított fényképe, megfelelő grafikák, könyvek stb. A megyei könyvtár előregyártott meghívóit ritkán használtuk, inkább a stencilezett meghívót részesítettük előnyben, amely az elhangzó irodalmi összeállítást tartalmazza. Igy már előre belelapozhatott a látogató egy-egy könyvbe, amely teljessé tette a hallott élményt.
Ekkor még nem volt internet, mobiltelefon, sőt, a könyvtárnak telefonja sem volt. Így fontos szerepe volt a plakátoknak, a meghívókat a tanácsi kézbesítők juttatták el az Olvasóhoz. Részt vettem a tanácsüléseken, társadalmi szervezetek megbeszélésein, hogy élő szóban is meghívjam a résztvevőket a soron következő könyvtári estre.
Válogatás a könyvtári programokból
- Angliai útiélménybeszámoló filmvetítéssel, könyvajánlással, előadó: Dr. Grimm Lóránt főorvos
- Író-olvasó találkozó Takács Imre költő-műfordítóval
- Népoktatás története a XVIII-XIX. században, előadó: Móra Magdolna levéltáros-tanár
- Író-olvasó találkozó Fejér megyei alkotókkal: Sobor Antal író, tanár, Takács Imre költő, Kalász Márton, költő, műfordító
- Író-olvasó találkozó Bella István költővel, műfordítóval
- Ismeretlen adatok az aradi vértanúkról, előadó: Katona Tamás történész, tanár, író, Európa Könyvkiadó szerkesztője
- Jobbágy Károly költő estje
- Ördögváltozás Csíkban, összeállítás Tamási Áron műveiből, előadó Tompa László előadóművész
„Minden eddigi önálló estje kisérlet volt erkölcsi, közérzeti és tudati helyzetünk föltérképezésére: Kik vagyunk, mik vagyunk? Hol tartunk a történelmi leckében, hol kéne tartanunk.
Magyarországon a felejtés emészt a legjobban – írta le épp egyik, Adyról szóló tanulmányában Németh László. Ha Tompa olvasta valaha ezt a mondatot, nagyon megjegyezhette.
Minden idegszálával ez ellen a pusztító felejtés ellen hadakozik.” (Csoóri Sándor: Tompa László estje.)
- Embernek fia válogatás a spanyol és latin-amerikai irodalomból. Havas Judit előadóművész estje, közreműködött: Tornai Péter gitárművész
- A történeti kutatás problémái a mohácsi kérdés körül, előadó: Perjés Géza hadtörténész
Megjegyzem, egészen 1981-ig Martonvásár egyetlen közművelődési intézménye a Nagyközségi Könyvtár volt.
„Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alulról, a gyermeknél kell kezdeni.”
(Benedek Elek)
Gyermekek olvasóvá nevelése – csoportos foglalkozások, olvasópályázatok
A család, az iskola mellett mi könyvtárosok is sokat tehetünk azért, hogy a kicsi gyermekek az olvasást, a könyveket szerető felnőttekké váljanak. Az olvasóvá nevelés a születés utáni első altatódallal kezdődik, majd az ún. „ölbeli játékokkal” folytatódik. Köztudott tény, hogy azok a gyerekek, akiket otthon sokat ringatnak, miközben édesanyjuk mondókát mond, nagyon könnyen tanulnak meg olvasni, kevesebb tanulási nehézséggel küzdenek, mint azok, akiket csecsemőkorban nem ringattak ölben.
Az olvasásnak számos jó hatása igazolt, hiszen nemcsak tudásunkat fejleszti, hanem egész személyiségünk is fejlődik. Javítja szókincsünket, a fantáziánkat, koncentrációs készségünket, az erkölcsöt és az önértékelést. Következő lépés a napi történések átbeszélése, ritmikus, dallamos, fejből történő mesélés.
A nép és állatmesével történő ismerkedés óvodáskorban kezdődik. S itt kapcsolódik be a könyvtáros, az óvodáscsoportok játékos gyerekfoglalkozásaival. kezdettől fogva kialakult a jó kapcsolat a Brunszvik Teréz Óvodával.
Bújócska a polcok között
Cél: Játékosan fedezzük fel a könyvtárat.
További foglalkozások ünnepekhez, évszakokhoz- állatmesékhez kapcsolódnak.
- Téli ösvényeken – Mit csinálnak télen az állatok?
- Az úgy volt… – foglalkozás Janikovszky Éva írásai alapján stb.
A foglalkozások után már, az iskola I. osztályosait kedves ismerősként köszönthettük a könyvtárban. A könyvtár mérete, szűkös alapterülete meghatározta, korlátozta a lehetőségeket a gyermekrészleg kialakításában. Csak a polcokon tudtunk elhelyezni néhány bábfigurát, vagy gyerekrajzot, és a Bölcs bagoly kérdezi c. kérdéseket a gyermekpostládán. A Beethoven Általános Iskola tantestületével szoros szakmai kapcsolat alakult ki az eltelt évtizedek alatt. Az alsó- és felső tagozatos pedagógusoknak konkrét javaslatot tettem a könyvtári foglalkozások tematikáját illetően. Az alsó tagozatos gyerekek foglalkozásai a magyar népmesékhez kapcsolódtak (szerepjátszással). Népszerűek voltak az ünnepekhez, népszokásokhoz, évszakokhoz, s az állatokhoz kapcsolódó foglalkozások is.
- Karácsony régen és ma
- Benedek Elek a mesemondó
- Mesemondó verseny
- Móra Ferencre emlékezünk
A felső tagozatos gyermekek korosztályuknak megfelelően ismerkedtek a könyvtárral.
- A kézikönyvekkel és a tájékoztató eszközökkel a könyvészeti kiállítások tárlatvezetését is összekapcsolhattam az előbb említettekkel
- Rendhagyó irodalomóra keretében József Attila – Radnóti Miklós költészetével, s a mai magyar költők verseiből hallhattak összeállítást a diákok (hanglemez használata)
- Írás – könyv – könyvtártörténet – IV. osztályosoknak előadássorozat
- Időutazás a Mátyás kori Magyarországra
A kor ideológiájának megfelelően a IV. osztályos tankönyvben Ságvári Endre hősies magatartása volt az egyik olvasmány. Az olvasmány feldolgozása a könyvtárban történt a pedagógus kérésére. Ugyanúgy a „három tavasz” megünneplése is. A Kádár-rendszer magától érthetően kapcsolta össze egy ünnepfolyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, a Tanácsköztársaság napját és április 4-ét, amikor a szovjet hadsereg „felszabadította” hazánkat. Az olvasópályázatok igen népszerűek voltak a gyerekek körében, mind az alsó és felső tagozatban. A búvárkodás eredménye könyvjutalom volt. A KÖNYVBARÁT olvasópályázat az 1978/79-es tanévben az V. és VI. osztályos tanulóknak szólt.
Sokat lapozgatták a gyerekek azt a piros fedelű albumot, melyben a könyveket ajánlották egymásnak „Legkedvesebb olvasmányom” címmel. Könyvtárosként nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekekben „beépüljön” az irodalom iránti érdeklődés, fokozatosan szeressék meg az olvasást. Kisgyermekeknél elsődleges szempont, hogy jól érezzék magukat a könyvtárban. Váljon élménnyé az itt töltött idő! Első gyermekkönyvtárosi élményem a Debreceni Benedek Elek Gyermekkönyvtárhoz fűződik, ahol gyakorló időmet töltöttem. Csoporttársaimmal együtt állítottuk össze a gyerekfoglalkozások anyagát (Időutazás Mátyás király udvarában, vagy Mi fán terem a költészet? Weöres Sándor Kortárs magyar versek, Mese, mese, mátka – hogy csak néhányat említsek. Ezeken a foglalkozásokon az óvodás – és kisiskolás korban is a játékosságon van a hangsúly. Élmény volt a vérbeli „homo ludens”. Vargha Balázs irodalomtörténész, író, tanár gyerekfoglalkozásain részt venni, aki játékosan a gyerekekkel együtt fedezte fel a világ jelentőségeit. Játékoskönyvei, a TV-ben vezetett fabulái a résztvevőknek mindig élményt jelentettek, nekünk könyvtárosoknak pedig felsőfokú továbbképzést. Hamar bekapcsolódtam az M.K.E. Fejér Megyei Gyerekkönyvtár Egyesületnek a munkájába, számos országos továbbképzésen kívül, sokat voltam a Liszt Ferenc téri, azaz a Terézvárosi Gyerekkönyvtárban. Az 1961-ben megnyílt, egyetlen gyermekkönyvtár a F.S.Z.E.K. hálózatán belül ma is a Magyar Könyvtárosok Egyesületének minta és módszertani könyvtára.
A könyvkötészeti kiállítást követően a könyvtár rendezvényeit minden esetben jóváhagyta a vezetés, és a könyvtár fejlesztését is… Havonta egy alkalommal beszámoltam a könyvtár munkájáról a nagyközségi pártvezetésnek is. Évekkel később a Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményében megtaláltam azt a tájékoztató „levelet”, amit a párttitkár elvtárs írt a megyei könyvtár igazgatónőjének. 1979-ben „Alapszervezetünk vezetősége meghallgatta Chilla Szilvia beszámolóját a könyvtár munkájáról. Pártvezetőségünk jónak ítélte a könyvtáros munkáját. Jelentősen részt vállalt a nagyközségben a szocialista kultúra terjesztésében.”
„Kiemelkedő eredményt ért el a könyvtár tartalmi munkájában. Szinvonalas irodalmi rendezvényei, művészi kiállításai vonzzák a falu lakóságát. A könyvtár valamennyi rendezvénye eseményszámba megy, nem csak a településen, hanem az egész megyében.”
Következő fejezet: II/4. Az Általános Művelődési Központ Könyvtára (ÁMK) – A könyvtár elhelyezése és a felmerülő gondok
Irodalomjegyzék II/3
László Ilona: Bőrrel, bársonnyal borítottak, Képes Újság 1976 júl. 31.,
Neményi László: A könyvkötészet múltja és jelene, Magyar Könyvszemle 1977. I. sz.
A népoktatás története, Fejér Megyei Hírlap, 1976. 11. sz.
Martonvásári téma …, Chilla Szilvia, Forum Martini 1993. április
Munkanaplók 1977 – 1980
Könyvtári vendégkönyv