Mindannyiunkban felmerül a kérdés, vajon hogyan ünnepeltek martonvásári elődjeink? Érdekes tudósításokat olvashatunk a korabeli Székesfehérvár és Vidéke című ´megyei újságban, mely hívén megörökíti a száz évvel ezelőtti eseményeket.
Az olvasókör sokszínű tevékenységben fontos szerepet játszottak a hazafias nevelést szolgaló történelmi évfordulóink megünneplései, követendő hagyományt teremtve az utókornak.
Martonvásár a millennium évében
Az iskola és a Polgári olvasókör rendezvénye – 1896. május 16
„Május 9-én reggel 8-kor gyülekeztek a gyermekek a fellobogózott iskola egyik földszinti termében. Öltözetük: ünneplő ruha, a fiúk mellén „nemzeti jelvények”, „a leánykák meg hajukba font vagy derékra övezett nemzeti szalaggal”. Tanítóikkal és szüleikkel vonultak a templomba. Utána az iskolában Lattyák János iskolaszéki elnök „hazafias szellemben tartott lendületes, szép beszéddel” nyitotta meg az ünnepséget. „A díszes vendégsereg a tárgysorozat minden egyes pontját lelkes éljenzéssel fogadta, (a kisgyermekek sikerült szavalataikban és énekeikben igazán mindenkinek gyönyörűsége és öröme telhetett), s örömkönny rezgeti mindenki szemében, midőn látták a kis ártatlan gyermeket, aki szemében égő vággyal, szívében és lelkében fellángoló tűzzel imádkozik társai nevében a drága hazáért, és szent fogadalmat tett, hogy a hazát naggyá tenni ők is első kötelességüknek fogják tartani, mert nem akarnak méltatlan unokái lenni a dicső ősöknek.”
Kossuth Lajos születésének 100, évfordulóját 1902. szeptember 21-én ünnepelte az olvasókör.
A délutáni „népünnepély” az iskolás gyerekek felvonulásával kezdődött. A jó hangulatú uzsonnát közös tánc, majd a hazafias dalok együttes éneklése követte.
A magyar nyelv érvényre juttatása a témája a Polgári Olvasókör 1896. január 4-én megtartott közgyűlésén. Az olvasókör indítványa volt „ hogy a kör kebeléből induljon ki egy széles körű hazafias mozgalom – megkeresve a község Képviselőjelöltét is – hogy a martonvásári r.k. plébánia templomban a millennium emlékére kizárólagosan csakis magyar nyelven tartandó istentiszteletet hozassanak be”.
A megyei lap tudósítását tovább olvasva, a templomi magyar szó érvényre juttatását 1896. január 21-én tárgyalta a képviselőtestület.
Az új községháza (ami ekkor készült el) az egész megye büszkesége, tágas helyiségeivel, modern berendezésével- tükörablakaival. „Ha mindenkor, úgy most volt leginkább szükség az ülés tapintatos bevezetésére: Volt ugyan egy kis töredék, akik jó hazafiak, de szenvedélyeiken nem tudtak uralkodni…” A képviselőtestület legnagyobb része viszont örömmel fogadta a templomi magyar szó ügyét.
„A közös béke kedvéért a közgyűlés mégsem hozott végleges határozatot, hanem kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek feladata lesz a nép között aláírást gyűjteni, nehogy ez a mozgalom bárkinek is lelkiismereti szabadságba ütközzék”
Az amatőr színjátszás is a Polgári Olvasókörből indult ki, mely különösen a két világháború között élte fénykorát. A színdarabok bemutatása a gazdálkodás időszakához igazodott, télen és kora tavasszal kevesebb volt a mezőgazdasági munka. A téli hónapokban népszerűek voltak a felolvasóestek, melynek keretében a magyar irodalom legjelesebb képviselőit mutatták be. (Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály stb.)
Élénk olvasókör- így jellemzi az olvasókör munkáját egy martonvásári levelező 1893. december 30-án megjelent írásában.
„Az olvasókör minden tekintetben megfelel nevének és céljainak. Pesznekker József igazgató tanító és Dobos tanító a legnemesebb ambícziótól vezérelve, mindent elkövetnek arra, hogy a kört gyakori felolvasások, szavalatok és műkedvelő előadások által társadalmi nívóra emeljék.”
A műsoros esteket kedélyes vacsorák és bálok színesítették. S így van ez ma is. „Martonvásáron lehet szép és kedélyes társaságot összehozni, csak akarni kell.”
A kulturált szórakozás mellett az előadásoknak fontos szerepe volt a közösség építésben, hiszen a bemutatott darabban az egész közönség részt vett.
Az olvasókör megalapításának első évtizedeiben inkább vígjátékokat, bohózatokat mutattak be, csak később került sor a többfelvonásos népszínművekre.
Műkedvelő előadások
„Ma ismét kellemes élvezetben részesítenek bennünket az olvasókör tagjai.”
1983. V. 24-én Eugéne Labiche (1815-1888) francia vígjátékíró Ajánlott levél c. darabjában Herkner Irén, Ofner Erzsi, Adamovics J. és Milka András szerepeltek. Madleine Lucette Ryley (1858- 1934) angol színműíró- színésznő Egérke című bohózatában „Kreutziger Janka kisasszony és Kovács Jenő úr kacagtatták a nézőket.”
Az előadásokat Dobos András tanár úr rendezte. A lap még azt is közli, akik nagyobb összeggel támogatták az est sikerét. (gróf Brunsvik Gézáné– Hegedűs A. stb.)
Az olvasókör évvégi összejövetelét Torkos László (író, műfordító, 1839-1939) Hármas szövetség c. vígjátékának bemutatója tette emlékezetessé. A három leánytestvér pártába maradásának fogadalmát gúnyoló vígjátékot a „három legcsinosabb lány: Varga Sarolta, Herkner Irén és Ofner Erzsike kisasszonyok játszották: a férfi szerepet André Béla játszotta. Végül a karikatúrákban Dobos János és Kovács Károly kaczagtatták meg a publikumot. Az előadáshoz szükséges díszes dekorációkat József főherczeg ajándékozta.”
Az olvasókör életében a bálok, táncmulatságok is gyakoriak voltak. A nyári mezőgazdasági munkák végeztével elkezdődött a báli szezon. A bálok mindig valamely kalendáris, egyházi ünnepekhez kötődtek, elsősorban az újév, farsang, a húsvét és a pünkösd adtak alkalmat a vigasságra. Az olvasókör közgyűlésén kívül a tagok legnagyobb létszámban a színielőadásokon és a bálokon jelentek meg.
„A virágos jókedv csakhamar a tetőpontra hágott”. – Az egyleti könyvtár javára rendezett olvasóköri bálon 1890. II. 1-jén. Az újságcikk nemcsak a hölgykoszorú névsorát közli, hanem azokat a tagoknak a névsorát is, akik magasabb pénzadományukkal gazdagították a könyvtár állományát. Szintén az olvasókör könyvtárának bővítésére rendezték meg 1890 július 27-én az Anna- bálat is, melyen inkább a nyaraló intelligencia képviseltette magát.
Felolvasással egybekötött társas vacsora is vigalommal végződött 1891. II. 14-én. A korabeli tudósítás Martonvásár legcsinosabb hölgyeit is megemlíti- mint a hölgykoszorú virágszálait. Lehet, hogy valakiben kedves emléket ébreszt egy- egy arc, illetve egy- egy név, akiben ük- vagy dédnagymamáját véli felfedezni.
„Ott voltak: Deutsch Ilonka, Grunzweig nővérek, Schiller Emília (Baracska), Szabó Ida, Brukker Gézáné, Darányi Istvánné, özv. Dobos Józsefné, Herkner Jánosné, ifj. Krentziger Lőrincné, Laxgang Józsefné, Leitner Sándorné, özv. Mechtler Istvánné, Ofner Béláné, Ofner Miklósné, Peszneker Józsefné, Somogyi Ignácné stb. úrnők”.
A felköszöntők sorát Peszneker József elnök nyitotta meg, Dobos János és Devecsery József a vendégkoszorúra, a hazafias érzelmek ápolására és a hölgyekre emelte poharát.
„…. dicséretökre legyen mondva a derék férjeknek kik a jó példával előljártak- tánczra perdült a jókedvtől lelkesült egész társaság.
Az olvasókörnek önálló épülete nem volt, „nagy könyvtárát bérelt helyiségben (ma: Balikó ház Dózsa György u. 5…) tartotta”. A táncos vendégek- bálok a nagy múltú Postakocsi vendéglőben zajlottak.
Az olvasókör a szűkös anyagi viszonyok ellenére is fenn tudta tartani magát- az önerőre és a tagok áldozatvállalására támaszkodva.
Komplex közművelődési szerepet látott el, úgy, mint a könyvtári szolgáltatás, műkedvelő előadások, hagyományőrző és szórakoztató programok. Ezenkívül jelentős segítséget tudott nyújtani környezetében, a hétköznapi problémák megoldásában.
Olvasóköri fényképek 1933-ból
A kézimunkázó hölgy Foki Gáborné, az urak: Kovács Ferenc és Hauser ?
Hasonló céllal jöttek létre az egyletek, egyesületek, melyek a két világháború között különösen meghatározó szerepet játszottak településünk életében.
Szinte mindegyikük feladatának tekintette a település közösségének segítését, a szociális- és kulturális feladatok teljesítését. Az ifjúság valláserkölcsi és hazafias nevelése volt a célja az 1903-ban alakult Katolikus Ifjúsági Egyletnek.
„Helyiségei hasznos szórakozásra, olvasásra és tanulásra szolgáltak: illedelmes mulatságok, ének- és szavalati estélyek is rendezhetők. Politizálás, szeszes italok élvezése és a kártyajáték a legszigorúbban tiltatik.”
Varga József a Katolikus Legényegylet egykori tagjának visszaemlékezése igen szemléletes képet ad az ifjúság korabeli szórakozási lehetőségeiről, a farsangi emlékekről.
Az egyesületek előfordulása, megoszlása nagyban függött a szociális gazdasági fejlettségtől. Jellegük szerint találkozhatunk szociális, önsegélyező, művészeti és sportegyesülettel.
Az egymásra utaltság, az azonos szakmai érdek hozta létre a lakóhelyi szakmai közösségeket. Mezőgazdasági vidékről lévén szó igen jelentős volt az 1914-ben létrejött Gazdakör. Ez az egyesület a gazdászat minden ágának felvirágoztatását tűzte ki célul, s ehhez kívántak tagjainak elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtani. Céljuk továbbá: „ A ház földje és a földművelés iránti szeretet fejlesztése, az ősi földhöz való ragaszkodás fokozása, falusi otthon megkedveltetése…” A gazdakör általában feladatának tekinti a földműves nép, – erkölcsi és kulturális gondozását.
A Földművelésügyi Minisztérium 111 kötetes gazdasági népkönyvtárt adományozott a községnek.
„Ezért eszmecsere, felolvasások, lapok, folyóiratok olvasása, a jó erkölccsel összeférő és tisztességes szórakozás, szív és lélek nemesítő műkedvelő előadások szervezése.”
Összejöveteleiket egy vendéglőben tartották. (Bálok, előadások) 1930-as években tagjainak száma 126 fő. Feladatuknak tekintették a szakmai elméleti képzést, a közös érdekképviseletet és a tanfolyamok szervezését. A gazdák tejtermelését vette át a Martonvásári Tejszövetkezet, amely az Országos Tejszövetkezeti Központ tagja volt.
Martonvásár és környéke iparosainak érdekeit képviselte az 1930-ban alakult Martonvásár és Környéke Általános Ipartestület, amely Martonvásáron kívül Baracska, Tordas, Tárnok és Pusztazámor községekre terjedt ki.
„Az ipartestületen belül tanoncvizsgáztató bizottság működött. Tagjainak száma 245 fő volt. Saját könyvtárral is rendelkezett.”
A trianoni „békekötés” hátrányos katonai előírásait próbálta enyhíteni, s a korlátozó intézkedéseket kijátszani a testnevelésről alkotott 1921. évi LIII. törvény. Olyan szervezetet hoztak létre, amely egyesületi színekben kötelező jellegű katonai előképzést végzett az iskolát elhagyó fiúk számára 21 éves korig. Ez volt a Levente Egyesület. Céljai között szerepelt, hogy „egységes szellemű és nemzeti érzésű, vallásos és küzdőképes ifjúságot neveljen.”
A Levente Egyesület Martonvásáron 1926-ban jött létre. A Leány Levente Csapat 1941-1944-ig működött Klincsek Auróra vezetésével. Szintén ebben az évben az Önkéntes Tűzoltó Egylet (mely 1888 óta áll fenn) fúvószenekart is működtetett. A Levente Egyesülethez hasonló célból alakult a Polgári Lövész Egylet 1930-ban. A férfiak számára biztosított rendszeres lőgyakorlást, közös együttlétet. Ez időtájt (1930) a sportolás is szervezett formát öltött a Martonvásári Tenisz és Atlétikai Club formájában.
A két világháború között az óvodaépület töltötte be a községi kultúrház szerepét. Az ifjúság nevelésében a község papja Hajós István esperes is tevékenyen részt vett- 1922 és 1939 között. Számos ismeretterjesztő, vetítettképes előadást tartott, több egyesület köztiszteletben álló elnöke volt. Kvassay Sándor az iskolán kívüli népművelésben szerzett vitathatatlan érdemeket, mint a sportkör megalapítója, leventefőoktató, később a Gazdakör elnöke.
Az olvasókörből kiindult amatőr színjátszás is, hosszú évtizedekig jelen volt a település kulturális életében, Szigligeti Ede, Gárdonyi Géza, Csiky Gergely színműveit bemutatva.
Közösségi életkép 1934 decemberéből
Forrás: Óvodamúzeum
„Érd és Martonvásár lakóinak nagy része nem tudja, hogy 1936. ápr. 15-én Érden jelent meg az Új Helikon c. irodalmi művészeti folyóirat első száma” – olvashatjuk Dr. Lencsés Ferenc gondolatait az Új Helikon 50. évfordulóján megjelent visszaemlékezésében. A folyóirat szerzői, szerkesztői a helybéli és a környéken élő gimnazisták és bölcsészek voltak. „Számonként 100 példányban jelent meg mintegy 6 szám, példányonként 1 pengő volt. A folyóirat kiadója jómagam voltam. (Dr. Lencsés Ferenc) A bemutatásra kiválasztott könyvújdonságokat 30%-os engedménnyel (kereskedői haszon nélkül) a Franklin a Révai valamint a Singer és Wolfner Irodalmi Rt-nél saját pénzünkön vásároltuk meg. „ Dobozy Imre, a később ismert író („A tizedes és a többiek”), aki Kismartonpusztán lakott diákévei alatt, a folyóiratban verseivel mutatkozott be. Kerékgyártó Imre irodalomtörténeti esztétikai írásai ma is aktuálisak.
Lencsés Ferenc tevékenyen részt vett Martonvásár kulturális életében. Fiatal éveiben 1940-41-ben Kovács Györggyel együtt az „akkor aktuális kérdésekről” előadássorozatot indított a Legényegyletben. Könyvnapi rendezvényeire így emlékezik vissza:
„Ezekben az években kétszer rendeztem a Könyvnapot Martonvásárra. Székhelye az akkori nagyvendéglő kapualja volt, a második évben pedig egy piaci árustól kölcsön kaptam a piaci bakját és deszkáit. Egy- egy könyvnap forgalma 180-200 pengő körül mozgott.”
A Beszélgetés Dr. Lencsés Ferenccel és más közéleti személyiségekkel az Arcok a múltból c. fejezetben olvashatják.
Következő fejezet: I/5. Könyvtárpolitika a szocializmus korában — „Könyvet a tömegeknek!”
Irodalomjegyzék
Forum Martini 1995 2. sz.
Székesfehérvár és Vidéke, 1902.9.23. 1896.1.23. 1893.5.25. 1890.2.6. 1891.11.17.,
Hornyák Mária: Martonvásár – Száz magyar falu könyvesháza Kht. Nemzeti Kult. Öröks. Miniszt., 2000
Lencsés Ferenc: Martonvásár törtemete. Székesfehérvár 1965 – István Király Múzeum Közleményei