A II. világháborút követő években a politikai hatalom kisajátítására törekvő kommunista párt támadást indított minden független demokratikus szervezet ellen. A kultúra területét ideológiai harcnak tekintették, ami azt jelentette, hogy igyekezett kiszorítani – a polgári, népi- nemzeti értékeket képviselő gondolkodásmódot, Martonvásáron is véget ért a sokszínű egyesületi élet.
Legkorábban a Katolikus Ifjúsági Egylet felszámolására került sor. A Belügyminisztérium 1946. július 23-án értesítette Fejér megye alispánját, hogy a martonvásári Katolikus Ifjúsági Egyletet törölje nyilvántartásából. A legtöbb egyesület vagyona, könyvállománya megsemmisült.
Utolsóként került sor 1949 nyarán a Martonvásári Iparosok és Földművelők Olvasókörének a felszámolására. A kor ismert kulturpolitikusának, Köpeczi Bélának elemzése szerint „ a szocializmus építésének megkezdése 1949-től lehetővé tette, hogy megteremtsük a kulturális forradalom megvalósulásának intézményi feltételeit”. Az 1949-ben alakult Népművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt létrejött a népkönyvtárak, művelődési házak széles hálózata.
„ Ezzel egyidőben azonban a művelődéspolitikában súlyos torzulások is bekövetkeztek”– írja a szerző, majd így folytatja:
„ a kulturális kérdések a politika szférájába kerültek át, mely az időszerű feladatok szempontjából ítélte meg azokat”.
A kommunisták által meghirdetett kulturális forradalom a párthoz hű értelmiség kinevelését tűzte ki célul. Ennek megvalósulását a tömegek tudatának befolyásolását a kulturális intézmények – így elsősorban a könyvtárak, művelődési házak- feladatává tette.
Körzeti könyvtárak – népkönyvtári mozgalom
A közművelődési könyvtárak alapítását 1945 után, lényegében elölről kellett kezdeni, mivel a Fővárosi Könyvtáron és hálózatán kívül nem volt közművelődési könyvtári ellátás. A háború után a Vallás és Közoktatási Minisztérium könyvtári osztályának vezetője Sebestyén Géza volt az, aki kidolgozta a körzeti könyvtárak rendszerét. A minisztérium módszertani irányításával, 1949- 52 között létrejött körzeti könyvtárak legfontosabb feladata volt, hogy kistelepüléseken alapítsanak könyvtárakat, népkönyvtárakat. Ez volt az első lépés, hogy alig 1-200 kötetből a hosszú évek alatt kialakult egy- egy település közművelődési könyvtára.
A Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság 1947 májusa és 1948 júniusa között népkönyvtárt
adományozott a községnek.
1949 július 17-én az országos vasutas szakszervezet könyvtárat adományozott a martonvásári
gépállómásnak. Ünnepélyes átadására a székesfehérvári szakszervezeti csoport kapott megbízást.
1950 szeptember 10-én a képviselőtestület ünnepélyes közgyűlése során a martonvásári Szabadság
Tszcs az elért jó begyűjtési eredményért jutalomban részesült. A Philips gyártmányú rádiókészüléket
és a 400 forint értékű könyvtárt ünnepélyes keretek között adták át a termelőszövetkezeti
csoportnak.
Az első körzeti könyvtár kísérleti jelleggel Veszprémben nyílt meg 1949-ben.
Szintén ebben az évben avatták fel ünnepélyes keretek között az első falusi népkönyvtárat Mezőszentgyörgyön – Eötvös Károly egykori kúriájában.(innen indult 1969-ben az Olvasó Népért Mozgalom) Kégli Ferenc forrásértékű tanulmánykötete a Székesfehérvári Körzeti Könyvtár (a Vörösmarty Mihály Megyei könyvtár elődje) története 1950- 1952 címmel, melyre többször hivatkozok és idézem a kor ideológiáját figyelembe véve, átfogó képet ad a Körzeti Könyvtár munkáján keresztül a népkönyvtárak megalapításáról
A népkönyvtárak szervezésével a Népművelési Minisztérium könyvtári osztálya Székesfehérvárott Könczöl Imrét (népnevelési ügyintéző, majd a Városi, később a Megyei Könyvtár igazgatója) bízta meg.
A Körzeti Könyvtár 1950-től kezdte meg az érdemi munkáját, hiányos személyzettel és szerény anyagi körülmények között.
„ A magyar nép olvasó néppé válik, olvasva és tanulva építi a szocializmust” – jelentette ki Révai József, a Rákosi- korszak meghatározó kulturpolitikusa 1951-ben, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) II. kongresszusán. A népkönyvtárak kampányszerűen növekvő száma is arra az időszakra esik (1950), amikor a Székesfehérvári Körzeti Könyvtár is bekapcsolódik a Minisztérium által meghirdetett „jobb munkáért” mozgalomba. A kor politikai okokból hajszolta az eredményeket. A Körzeti Könyvtár munkatársainak folyamatos szervezőmunkájára volt szükség, hogy meggyőzzék a település párt, – és tanácsi vezetőit – (szóban, írásban) egy-egy könyvtár létesítéséről. A szerény könyvállománynak nagyon nehéz volt helyet találni, hiába épült az 1950-es években a legtöbb művelődési ház- ebben a könyvtár ritkán, inkább egyáltalán nem kapott helyet. Azokon a településeken, ahol nem volt művelődési ház, a könyvállományt az iskolában, tanácsháza raktárában DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) , KIOSZ (Kisiparosok Országos Szövetsége) vagy földműves szövetkezeti irodában helyezték el.
Nagyon gyakran más célra is használták a helyiséget.
Egy- egy népkönyvtár szervezését a felavató ünnepség koronázta meg.
„A felavató ünnepségnek nemcsak a könyvkölcsönzés és olvasás lehetőségeinek propagálása volt a célja, hanem azt is tudatosítani kellett, hogy ez a könyvtár közvetlenül a Párt ajándéka a község dolgozó népének”
„Jeles napokhoz” kapcsolódott a könyvtárak avatása, mint például „november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, vagy december 21-e, Sztálin születésnapja, vagy az MDP 1951. február 25- március 2. között megtartott II. kongresszusa”.
A népkönyvtárak állománya
Érdekes belelapoznunk a korabeli dokumentumokba, és Kégli Ferenc tanulmányába, hogy hogyan jutott el a könyvállomány, mint csereanyag a falusi könyvtárakba. A Körzeti Könyvtár nem rendelkezett még bibliobusszal, így vonaton érkezett meg erre a célra készítettet könyvládákban az olvasnivaló. A körzeti könyvtáros feladata volt még a helyi könyvtáros betanítása – aki társadalmi munkában látta el a feladatát.
A népkönyvtárak állományát a minisztérium Könyvtári Osztálya állította össze, ezt az állományt egészítette ki a körzeti könyvtár tulajdonában lévő letéti anyag. A községeknek akkor még nem volt könyvbeszerzési kerete. A népkönyvtárak állománya hűen tükrözte az akkori államosított, ellenőrzött könyvkiadást.
Általánosságban elmondható, hogy a szakirodalom a meghatározó a könyvtár állományában. Az orosz- szovjet szerzők a szépirodalom egyharmadát teszik ki, a kortárs magyar irodalmat az 1950-51-ben megjelent művek képviselik. Az olvasók klasszikus irodalom iránti igényét a kevés példányszám nem elégítette ki- így az állomány egy része kihasználatlan maradt.
„A szakirodalmi művek több mint fele (66%), vagy a szerzője, vagy a témája vonatkozásában a Szovjetunióhoz kötődött”.
A politikai nevelés érdekében túltengtek a politikai művek. (Lenin, Marx, Engels, Sztálin, Rákosi Mátyás művei 20-30 példányban)
Hiányoztak a művészeti szakkönyvek és a kamaszfiúknak szánt irodalom. Egy-egy lexikont letéti anyagként kapott a könyvtár a Körzeti Könyvtártól. 1950-ben jelent meg az Útmutató üzemi és falusi könyvtárak rendezésében c. füzet, mely azokat a könyveket sorolja fel, melyeket nem javasol a könyvtár állományába. Jórészt szépirodalmi könyvek szerepelnek a jegyzékben, irodalomellenessége a kor szellemét tükrözi. A teljesség igénye nélkül jegyzem meg, kiselejtezésre került´´ Reményik Sándor összes műve, Gárdonyi Géza 40, a Filléres Könyvtár valamennyi kötete.
Az ifjúsági irodalomból Benedek Elek, Milne, Hauff, Pósa Lajos, Cervantes, Kipling művei a nem kívánatosak. A szakirodalmat idézve „a Népkönyvtári Központ működésének szégyenfoltja” ez a selejtezési füzet.
Következő fejezet: I/6. A könyvtár agitációs és propaganda munkája
Irodalomjegyzék
Lencsés Ferenc: Martonvásár története. Székesfehérvár 1965 – István Király Múzeum Közleményei
Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Bp.. 1987 – Gondolat kiadó – ebben: Vértessy Miklós: A magyar könyvtárak a szocializmus építésének idején.
Révai József elvtárs felszólalása az MDP II. kongresszusán 1951 febr. 26.-án Budapest, MDP Központ vezetősége Agitációs és Propaganda osztály 1951