Könyvtári rendezvények
Könyvkiadás, könyvterjesztés
A II. világháború után a magyar könyvkiadás szempontjából jelentős fordulópontot jelentett az M.K.P (Magyar Kommunista Párt) kiadója, a Szikra megalakulása, mely azzal a céllal jött létre, hogy a dolgozók számára könnyen hozzáférhetővé tegye a marxista- leninista szellemű tudományos és politikai műveket. A magyar szerzők mellett főleg szovjet szerzők szépirodalmi műveit is megjelentette.
A túlzottan politikai jellegű könyvkiadás csak az 1954-es években kez dett nagyon lassan oldódni.
Miközben a magyar klasszikusokat hiába keresték – az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktáraiban, több millió eladhatatlan könyv és brosúra halmozódott fel. A Szikra Könyvkiadó terjesztőlánca szervezetten működött. Kiadványai eljutottak a legkisebb falvakba, a tanyavilágra is – gépállományokra, ahova feldíszített vontatók vitték a könyveket. Az államosított könyvkereskedést 1951-től az Á.K.V. (Állami Könyvterjesztő Vállalat) olvasztotta magába, egységes bolthálózata kiterjedt az egész országra.
KÖNYVNAPOK
1929-ben és 1950-ben
Az Ünnepi Könyvhét az egyik legnemesebb könyves hagyomány, a kortárs magyar irodalom, az olvasók és kiadók ünnepe – több évtizedes hagyománya a magyar kulturális életnek.
„Az évnek egyik napján az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban közvetlen bohém formában”
Az ötlet Supka Géza polihisztor, tudós, író (1883-1956) művészettörténésztől származik – aki a könyvnapra vonatkozó elképzeléseit a Literatúra c. folyóiratban ismertette 1927-ben.
Az elgondolást hamarosan tett követte, az Ünnepi Könyvhét története több, mint 90 éves múltra tekint vissza.
Milyen volt az első Könyvünnep megnyitója?
1929. május 13-án 10 órakor kezdődő ünnepség Budapesten – melyet az Akadémia dísztermében rendeztek- Klebersberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepi beszédével kezdődött. Az élőszóval való tanítás mellett a könyv fontosságáról vallott. „A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet, s meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról.” Majd Márkus Emília a Nemzeti Színház örökös tagja Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban c. költeményét szavalta el. Ezután Babits Mihály következett, aki a könyvről írt versét olvasta fel. A Himnuszt és a Szózatot egy nagy múltú munkásdalárda, a Magyar Állami Gépgyár Acélhang dalköre szólaltatta meg.
Az Akadémia díszünnepségét díszelőadás követte a Nemzeti Színházban – ahol Hevesi Sándor Elzevir (Történet egy antikváriusboltból) c. vígjátékát láthatta a közönség. A fiatal rádió helyszíni közvetítése mellett előadássorozatával csatlakozott az ünnepi programhoz: többek között Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Surányi Miklós beszélt a könyv és a közönség kapcsolatáról.
1929-ben még nem volt könyvheti lista, de minden forgalomban lévő könyv ott volt a könyvsátrakban. A könyvhétre időzítve jelent meg Szabó Dezső: Elsodort falu és Móra Ferenc: Ének a búzamezőről c. regénye. A legnagyobb újdonság az volt, hogy a könyv kivonult az utcára.
Móricz Zsigmond dedikál- Arany János kötetre
Nagy sajtófigyelem és várakozás előzte meg a könyvnapi látogatását is, a dedikálások alkalmával pedig valósággal megostromolták a rajongók a könyvsátrakat. „Egy kisdiák hozta az íróhoz [Móricz Zsigmondhoz] bőröndben a könyveket, kocsin, hogy lássa el valamennyit a névjegyével” – írja a második napról szóló tudósításában a Keleti Ujság, ahol egy színes, anekdotikus történettel is találkozhatunk:
„Megjelenik nagy robajjal egy csoport diák.
– Kérek egy névaláírást! Kérek egy névaláírást! – sivítanak az írókra törve a kisdiákok. Kapnak is mindenkitől, ki irkalapra, ki névjegyre, amit az író orra elé tart, arra. Csupán Móricz Zsigmonddal »van egy kis baj«. Ő csak könyvre hajlandó ráírni nevét. Nosza, fogja magát az egyik diák, s elébe tartja Kodolányi János könyvét.
– Hát ez meg mi? – hökken meg Móricz Zsigmond.
– Könyv!
– Jó, jó, de nem az enyém. Hogy írjam én alá, mit szólna ehhez Kodolányi?
A diák gondolkozik kissé, s már meg is oldotta a dolgot:
– Tessék akkor erre adni. Ez Arany János összes versei. Ne féljen, ő már nem szól semmit…
Móricz Zsigmond derűsen kanyarantotta alá nevét jellegzetes írásával Arany János összes verseire.”
A mindvégig sikeres rendezvénysorozat a háború után is folytatódott. A könyvnapokat évről évre jelentősen támogatták – az esemény idővel üzleti jelleget öltött.
A fordulat éve után a könyvsátrak már a munkáslakta területeken a gyárakban – falvakban is megjelentek.
Könyvnapok 1950-ben
Az 1945-től 1950-ig tartó könyvnapokat teljes egészében a Szikra Kiadó rendezte.
A könyvnapok budapesti megnyitójáról 1950. június 2-án a korabeli filmhíradó tudósított, hűen tükrözve a könyvnap tartalmi jegyeit. Érdemes felidéznünk!
Szorgos munkáskezek bontják ki a hatalmas könyvraktárban lévő könyvcsomagokat a következő kommentáló szöveggel.
„ A könyvnapi könyvek mennyisége és minősége azt mutatja, hogy népünk a politikai és gazdasági eredmények mellett a kulturális élet területén is jelentős sikereket ér el. A VI. szabad könyvnapon 46 mű jelenik meg 650 000 példányszámban” .
Az ünnepi megnyitó Budapesten, a Blaha Lujza téren zajlott – az egykori Nemzeti Színház épülete előtt. Révai József népművelődési miniszter megnyitó beszédében kihangsúlyozta, hogy „az élenjáró szovjet irodalom példáját és útmutatását követve azt hirdetjük: Jó könyvvel, tudással a békéért, a szocializmusért”.
A lelkesen tapsoló közönség soraiban Dobi István, Rónai Sándor politikusok is feltűntek.
„ A könyvnap legsikeresebb könyvei a marxizmus – leninizmus klasszikusainak, pártunk vezetőinek tanításai – a békéért folyó harc fegyverei” – tájékoztat a híradó.
A Szikra Kiadó könyvsátra előtt főleg fiatalokat látunk, akik a megjelent könyveket lapozgatják. A bemutatott művek 70%-a politikai mű – valamint szovjet szerzők művei: elidőzik a kamera Szmirnov: Fiúk, Kurocskin: A brigád, Benjamin László: Örökké élni, valamint Rákosi Mátyás könyvén, amely a szerző 1941 óta megjelent cikkeinek és beszédéinek a válogatása.
A kommentátor szavait idézve: „ A fiatalság Lenin- Sztálin: Az ifjúságról szóló könyvét vásárolja nagy számban. Ebből merítenek útmutatást a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége feladatának megvalósításához.”
1951 és 1954 között a Minisztérium javaslatára egyre inkább ősz felé tolódott a könyvnap időpontja – azzal az indokkal, hogy a legtöbb mezőgazdasági munka a nyári időszakban zajlik. 1952-től 3 napig tartó könyvnapokat rendeztek, ezután ez ünnepi könyvhétté bővült.
A könyvárusítás s az ehhez kapcsolódó irodalmi estek könyvankétok szovjet példa nyomán a kiadott könyvek népszerűsítését szolgálták. A könyvankétokat a Népművelési Minisztérium szervezte a Körzeti Könyvtárral előre felkészített előadókkal és hozzászólókkal kiadott forgatókönyv alapján. A szovjet és a szocialista irodalom megkedveltetése volt a cél, a körzeti könyvtár biztosította a megfelelő példányszámot a bemutatott könyvről. Több Fejér megyei településen népszerűsítették pl. Solohov: Új barázdát szánt az eke, vagy Gorbatov: Donyeci bányászok című művét. Egy- egy est sikerét a megjelent létszám határozta meg, a jelentéseket a Körzeti Könyvtár felé a községi tanács vezette népművelési ügyvezető készítette.
Irányított olvasókörök és olvasómozgalmak
A demokratikus módon szerveződött nagymúltú olvasókörök helyett a párt és tömegszervezetek által szerveztek olvasóköröket (elsősorban a DISZ kezdeményezése) csak néhány hónapos fellendülés jellemezte. A kampányszerű kezdeményezést a túlzott agitációs propaganda határozta meg. A felüliről szervezett olvasókörök általában egy – egy meghatározott réteghez szóltak. Az olvasókörök munkáját jól lehetett irányítani azzal, hogy milyen művek felolvasását tűzték ki célul. Az ifjúság olvasóvá nevelését különösen fontosnak tartotta a kor művelődéspolitikája, 1951-ben a DISZ felszólította az alapszervezeteket, hogy főleg a téli hónapokban szervezzen olvasóköröket a falusi fiatalok körében, hogy megvitassák az olvasmányokat. A felolvasások „megerősítik a kollektív szellemet”.
Az olvasómozgalom sikereinek segítésére megjelent egy módszertani útmutató kézikönyv, mely konkrét példákkal támogatta az általános és középiskolai pedagógusokat. A középiskolásoknak javasolt művek között elsősorban szovjet írók alkotásai szerepelnek, de a magyar részben végre már a klasszikusok is jelen vannak; Jókai, Mikszáth, Móra, Móricz, Arany, Petőfi, Gárdonyi, Ady, Eötvös, Kaffka Margit művei – a régebbi magyar irodalom válogatójegyzékéből csak Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című művét hiányolhatjuk.
A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is szorgalmazta a falun élő alacsony iskolai végzettségű nők körében az olvasókörök létrejöttét. Az olvasókör vezetői számára jelent meg „Útmutató a M.N.D.SZ. olvasókörök vezetőinek számára” Bp. Szikra, 1949 – amiben a javasolt témák között szerepel Rákosi védőbeszéde, Lenin- Sztálin élete, Latinka Sándor balladája.
1952-ben már tanfolyamot is indított az említett szervezet az olvasókörök vezetőinek, hiszen a kampány célja az ötéves terv sikeres teljesítése, és a békeharc támogatása volt.
A Rákosi-kor utolsó legátfogóbb olvasómozgalma a 1955 indult József Attila jelvényszerző olvasómozgalom volt.
A költő nevével fémjelzett olvasómozgalom első ciklusa 1955. november 20-tól 1956. április 11-ig, a költő születésnapjáig tartott. A DISZ József Attilát a proletár-költőt állította példaképnek a fiatalok számára. A mozgalom elsősorban azokat a 16 – 24 év közötti fiatalokat szólította meg, akik rendszeresen nem vettek részt iskolai képzésben. Az olvasómozgalom célja az ifjúság műveltségének a gazdagítása volt – a magyar és világirodalmi alkotók, a kortárs irodalom, valamint a szovjet irodalom alkotóinak segítségével.
A mozgalomnak három fokozta volt: bronz, ezüst és arany.
A bronz fokozatú jelvény megszerzésében a két kötelező olvasmány József Attila válogatott versei, valamint Osztrovszkij: Az acélt megedzik c. műve szerepelt. A javasolt lista öt könyvcsomagból egy-egy könyvet lehetett választani. A javasolt filmek közül két filmet lehetett választani, valamint a mozgalom könyvankétján kellett megjelenni.
A forradalom miatt csak 1959-ben folytatódott az olvasómozgalom.
Az elképzeléssel ellentétben csak alacsony volt a parasztfiatalok részvétele, az iskolába járó fiatalokat könnyebb volt mozgósítani, különösen a rendszeresen könyvtárba járókat.
A DISZ által szervezett és indult olvasómozgalom egyre inkább könyvtárivá vált, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Könyvtáros című folyóiratban rendszeresen olvashattunk a mozgalom eredményeiről.
Vizuális ismeretterjesztés – könyvkiállítások
„A könyvkiállításokat mindig valamilyen politikai eseményhez, ünnephez vagy évfordulóhoz kapcsolták.” Ilyen kiemelt esemény volt 1951-ben az MDP II. kongresszusa, 1952-ben Rákosi Mátyás születésnapja – s az ismétlődő politikai alkalmak: a Nemzetközi Nőnap, Magyar-Szovjet Barátság Hónapja, Május 1-je, November 7-e, a nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója stb.” a propaganda szerves részét szolgálva az ünnepek át- illetve elnevezés (pl. fenyőünnep).
A központi kultúrairányitás az országos ünnepségektől a kis települések rendezvényéig mindent igyekezett szabályozni, határok közé szorítani. Valójában a legfontosabb cél a fennálló társadalmi rend népszerűsítése volt. A kiállítások helyét a Népművelési Minisztérium Könyvtári osztálya határozta meg. Csak érdekességképpen említem, az MDP 1951. II. 25 – II.2. között megtartott II. kongresszusának napjaira – a minisztérium száz kiállítást vett tervbe, ebből a Székesfehérvár Körzeti Könyvtárnak hatnak a megszervezésére került sor.
Érdemes felidézni a kor szellemét tükröző kiállítás rendezési útmutatót, melyet a Népkönyvtár Központ állított össze.
„A könyvek fölött Lenin, Sztálin és Rákosi fénykepeit kell elhelyezni.
1.) A kiállításra kerülő könyvek jegyzetét mellékelten küldjük. Kérjük a könyveket a megadott sorrendben, a vázlat szerint elhelyezni. A könyveket (lehetőleg) vörössel bevont asztalon helyezzék el. Az asztal fölé, illetve az ott elhelyezett arcképek fölé a kiállítás fő jelmondata kerüljön. „Könyvvel, tanulással a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusáért.
2.) Az egyes könyvsorok alá nagybetűvel ki kell írni a vázlaton szereplő jelmondatokat”.
Természetesen a beküldött jelentéseknek tartalmazniuk kellett a megnyitókon jelenlévők számát, a látogatókét is. Az ötvenes évek kultúráját átható propaganda és agitáció a művelődés minden területén létezett. A Rákosi-korszakban a könyvtárak csak meghatározott könyvállománnyal rendelkeztek és a többi kulturális intézményekhez hasonlóan részt kellett venniük a propaganda és az aktuális feladatok megoldásában, akár választási, akár „klerikális reakció” elleni agitációról volt szó. A mai települések nyilvános könyvtáraivá fejlődtek a az egykori 100 – 200 kötettel induló népkönyvtárai.
A népkönyvtárak kaptak hangsúlyt az 1952-ben megjelent minisztertanácsi rendeletben, mely központosított felügyeleti rendszert vezetett be a könyvtárügybe. Fejér megye legnagyobb közkönyvtára, a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, a két intézmény az 1893-ban alapított Városi Könyvtár és a Körzeti Könyvtár egyesítéséből keletkezett.
Több évtizede kiterjedt a hatásköre az egész megyére, a városi és a községi könyvtárak szakmai-módszertani irányításával.
Következő fejezet: I/7. Az 1950-es évek Martonvásáron – Dr. Balla Lászlóné visszaemlékezése
Irodalomjegyzék
Kolonics Tünde: Supka Géza és a könyvhét. Napi történelmi forrás online folyóirat 2020.05.31.
Könczöl Imre: „Haldokló hattyúm szép emlékezet”. Morzsák, adalékok a Fejér Megyei Könyvtár „őskorához”
Fejér Megyei Könyvtáros 1977 október.
Halász Csilla: Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi rendszer idején. Doktori disszertáció.
Olvasómozgalmak, olvasói kampányok 1949 – 1956 között. 2017.október 2.
https://muvelodes.net/kozosseg/a-magyar-szellem-vammentes-bevonulasa