A XIX. század első felében a polgárosodás, a politikai, gazdasági és kulturális élet fejlődése megkövetelte a lakosság művelődési szintjének emelését.
Széchenyi István a polgári kultúra kiszélesedésének a lehetőségét a polgári kaszinókban látta, de ez csak a felsőbb társadalmi rétegek számára volt elérhető. Elképzelése alapján megvalósult, hogy az ország egész területén- egymás után jöttek létre a különböző társadalmi rétegek- polgárság, parasztság- ipari munkásság saját egyletei, olvasókörei.
Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert az állam sosem tudta egyedül megoldani a lakosság művelődési ügyét, ez pedig a nemzet fennmaradása szempontjából elsődleges feladat- létkérdés. Az 1848-as forradalom idején komoly politikai kérdésként merült fel, ennek a problémának a megoldása. Sallai Pál Fejér megyében, Sárbogárdon élő református tanító „Kétgarasos olvasókör a népnek” címmel írt cikket- ami a korábban népszerű Pesti Divatlapban (1848. 27. sz.) jelent meg. Javaslata az volt, hogy a falvakban lelkészek, tanítók, jegyzők irányításával alakuljanak olvasókörök, hogy a falvak népe olcsón, kevés hozzájárulással jusson jó olvasmányokhoz.
Fejér megyében az első vidéki olvasókör Rácalmáson működött 1833-ban.
„A hét évvel később alakult 1846-ig fennálló Fejér Megyei Olvasótagságnak a megyeszékhelyen lévő központi könyvtárán kívül: Alapon, Baracskán, Csákváron, Bicskén, Rácalmáson és Sárbogárdon is voltak „fiókjai”.
A kiegyezés idején a politikai korszakváltás küszöbén Eötvös József vallás és közoktatási miniszter „Felhívás a népnevelési egyletek alakítására” című írásában (1867) így jellemzi a nép önművelődésének szükségességét.
„Ha van feladat melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen- ez a népművelés… A népnek csak magának lehet önmagát művelnie.”
Népnevelésünk elmaradt állapotáról az országgyűlés elé terjesztett „Jelentés a népiskolai közoktatás állapotáról 1870-ben” című tanulmányában tájékoztat. Ebből kiderül, hogy a tankötelezetteknek mindössze 48% jár iskolába- télen még kevesebb 38%.
Az elemi iskolát elvégzetteknek csak 16%-a tudott írni- olvasni. Ehhez kapcsolódik az 1870-ből származó statisztikai kimutatás, ami Martonvásárra vonatkozik.
Írni- olvasni tud: 377 fő
Csak olvasni tud: 53 fő
Teljesen analfabéta: 1510 fő
(felnőtt és gyermek)
Az iskolába járó gyerekek száma változó képet mutat. Ezt elsősorban a szülők társadalmi helyzete befolyásolta. A megélhetés nehéz volt, a családok nagy része a Brunszvik- uradalom szolgálatában állt, földművelésből próbáltak megélni, ami akkor sem volt könnyű ”mivel a község határának több mint nyolcvan százalékát az uradalom birtokolta.”
Sokan nem tudták a tandíjat kifizetni, vagy a ruhára, tankönyvekre valót előteremteni. Az első hazai népességösszeírás szerint- 1850-ben Martonvásáron 551 magyar, 468 német, z146 szlovák és 24 zsidó élt.
Az alapműveltség elterjedését az anyagiakon kívül gátolta, hogy a martonvásári tanítók képzettsége sem volt mindig megfelelő. Az olvasás még nem terjedt el szélesebb körben, viszont egyre több emberben megjelent az igény, hogy olvasási élményét átadja, a napi aktuális eseményeket megbeszélje. A könyv nem jutott el mindenkihez, nagy kincs volt.
„ A szabadidő hasznos eltöltése, a társalgás művelődés igénye hívta életre a martonvásári olvasókört is, mely a település első közkönyvtárának alapítására utal.
Üvegesné Hornyák Mária történész kutatása alapján a Városi Könyvtár legrégebbi dokumentuma az Iparosok és Földművelők Olvasókörének alapszabálya- 1888-ból. Ennek elődje volt a Polgári Olvasó Egyesület, ez még 1880 táján is működött. 1877-ben pedig már létezett a martonvásári Casinó is „Alapszabálya előírta, hogy helyiségeiben „ zenészeti és más kedélyemelő előadások tarthatók.”
Az Iparosok és Földművelők Olvasókörének névválasztása a kört látogató társadalmi rétegre utal. Az olvasókör fontos, kötelezően elkészítendő dokumentuma az alapszabály volt, ami alapján a kör működött.
Ennek elkészítése nem pusztán formalitás volt. Az alapszabályt a helyi hatóság- a martonvásári olvasókör esetében az alispáni hivatal útján kellett felterjeszteni a belügyminiszterhez jóváhagyás céljából. 1888. július 21-én a belügyminisztérium jóváhagyta az Iparosok és Földművelők Olvasókörének alapszabályát, amit a tagok állítottak össze
A korabeli fényképeken -1896-ból az olvasókör tagjai láthatók.
„Az egyleti elnök: Pesznekker (később Pusztai) József, a helybeli iskolának volt hosszú éveken át tanára, igazgatója. A képen ő balról a harmadik a középső sorban. A hátsó sorban balról a második a kép egykori tulajdonosa: Jankovits András, aki a tehetősebb gazdák közé tartozott. Akiket még sikerült felderíteni az alapító tagok közül, Dobos János tanár és Grimm Károly gyógyszerész”. A régi fényképet más értékes tárgyi emlékkel együtt Jankovits Zsuzsanna óvónő adományozta egy majdani helytörténeti múzeum céljára, amely ha megvalósul, bizonyára érdekes színfoltja lenne Martonvásár kulturális életének”.
Az olvasókör alapszabálya
Az alapszabály előírja az olvasóköri tagság feltételeit, a tagdíjat, a tisztségviselők teendőit. Az egylet tisztikara: elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok és gondnok.
„A gondnok az Egylet vagyonára a leltár szerint felügyel- s a könyvtárt kezeli.”
A kör demokratikus működését bizonyítva, a közgyűlés vezető szervként működött. Évente kétszer tartottak összejövetelt, s a tisztségviselőket titkos szavazással választották meg. A közgyűlésen vitatták meg az éves beszámolót, és javaslatot tettek a megrendelendő lapokra.
Statisztikai adatok
| Évszám | Olvasók száma | Kötetszám | Éves forgalom | Könyvtáros neve | nyitva tartás |
| 1909 | 35 | 310 | 450 | Schwarcz József | szerda szombat este |
| 1912 | 50 | 340 | 500 | Gerócs Sándor borbély mester | 7-9- ig |
| 1937 | 106 | Balikó ház bérlése _ Szmilkó Mihály |
A könyvtáros a könyveket nyilvántartási számmal látta el, és zárható szekrényekben tárolta.
1912 az olvasókör már katalógussal is rendelkezett.
Az olvasókör tagjai a folyóiratokat és egyéb sajtótermékeket helyben használhatták, a könyveket kikölcsönözhették.
A Biblia után a legsűrűbben forgatott könyv a Kalendárium volt. Minden bizonnyal az olvasókörben is nagy népszerűségnek örvendett a Fejér Megyei Naptár (1866-tól jelent meg). Az első példány színes borítólapján a nemzetiszínű zászlókon ilyen felirat olvasható:
„Hiszek szabad Hazát Nemzetet Szabad hazában szent törvényeket.”
Az 1874. évi számában a székesfehérvári színház az évi megnyitásáról számol be. A Bánk bánt adták elő Jókainé Labortfalvi Róza fellépésével. A színház 951 személyt fogadott be, 33 páholyban fölszinti ülő- és állóhelyekkel, második emeleti ülőhelyekkel és karzattal. Labortfalvi Róza Székesfehérváron lépett először színpadra 1837-ben és városunkban tartotta búcsúelőadását is 1884-ben. A Színház állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött, és végül a város megvásárolta 1898-ban és kezelésbe vette”. (Dr. Nagy Sándor)
Miről is írtak még a régi „kalandozók”? Időjárásról, a hold járásáról, a vásárok rendjéről, volt bennük jövendőmondás is. A legkedvesebb olvasnivalók az adomák voltak (a műfaj megteremtője Jókai Mór volt – ő maga is szerkesztett kalendáriumot.)
A népnek szánt könyvtermés jórészt vallásos, történelmi jellegű olvasmány, széphistória volt, de népszerűek voltak a ponyvák, s betyártörténetek is.
1875-ben a Franklin Társulat indított egy értékes olcsó könyvtár sorozatot. A magyar irodalom maradandó értékeit Petőfi Sándor, Arany János ( a Toldival), Jókai Mór, Gárdonyi Géza és Jósika Miklós prózája képviselte. A sorozatokra a vidéki lapok is felhívták az olvasóközönség figyelmét- például az 1874-től megjelenő Székesfehérvár és Vidéke című heti majd napilap. Sajnos az egykori leltárkönyvek, jegyzőkönyvek megsemmisültek, így részletezni nem tudjuk a könyvállomány összetételét. A korabeli sajtóból értesülve a jótékonysági bálok bevétele, valamint a könyvadományok gyarapították a könyvtár állományát.
A martonvásári olvasókör megalapítója
Pesznekker (később) Pusztai József, mint „kiválóan képesített főtanító” 1873-ban került Martonvásárra. Sokrétű társadalmi tevékenysége mellett nevéhez fűződik az olvasókör megalapítása- s mint az olvasókör egyleti elnöke megalapozta Martonvásár sokszínű kulturális tevékenységét.
Miklós Gergely muzeológus Üknagyapám c. visszaemlékezését idézve olvashatunk bővebben a Pusztai családról.
Üknagyapám…
„Üknagyapám Pesznekker József 1846-ban született Budán. Valószínűleg a fővárosi képezdében végezte tanulmányait. Martonvásárra kerülése előtt Somogy megyében tanított. Martonvásárra kerülésének pontos időpontját nem ismerjük. 1877-ben már itt tanított, mert egy újsághír említi, mint „akinek igazgatása mellett a nagyon elhanyagolt iskolai élet virágzásnak indult.” (Székesfehérvár és Vidéke, 1877. márc. 31.)
Igen intenzív társadalmi életet élt Évtizedekig töltötte be a Fejérvármegyei Tanító Egyesület váli körének titkári, majd elnöki tisztségét Kezdeményezője volt a Fejérmegyei Méhészeti Egyesületnek. (Méhese az iskola udvarának hátsó részén volt) Szinte minden martoni egyesület tisztikarában ott találjuk tevékeny tagként Jelentős szerepe volt a községi iskola államosításában, egy képezdei évfolyamtársa révén, aki minisztériumi tisztviselő volt jelentős államsegélyt járt ki az új iskolaépülethez. Az 1906-ban elkészült emeletes iskola a megye első vidéki emeletes iskolaépülete volt
Nyugdíjazásakor vásárolta meg a családunk által ma is lakott Pusztai József utcai házat. Az utca abban az időben még faluszéli sor volt, az út túloldalán szőlőkkel.
A családi anekdota szerint barátai gyakran tréfálkoztak is a faluszéli házon, csengőzsinórjára többször kolbászt kötöttek, hogy az arra járó kutyák rángassák.
Pesznekker József a kor elvárásainak megfelelően 1899-ben Pusztaira magyarosította nevét. 1876-ban kötött házasságot Steiner Katalinnal, a zicsi (somogy megyei) uradalmi kasznár lányával. Tizenegy gyermekükből öt érte el a felnőtt kort. Mind az öt apjuk hivatását választotta.
-Pusztai Kálmán a kelenföldi pályaudvar melletti iskola (ma zeneiskola) első igazgatója volt. – Pusztai Irén a zeneakadémia elvégzése után zenetanárként működött. Félje Knoll István a budai Szent Margit Gimnázium igazgatója volt. Egyik lányuk folytatta hivatásukat, Magda magyartörténelem szakos gimnáziumi tanár.
-Pusztai Sándor Székesfehérváron kezdte tanítói pályáját, azonban hamarosan váltott és az Operaház magánénekese lett.
-Pusztai Jenő (1885-1921) édesapját követte az igazgatói székben. Felesége Sámson Angéla (1880- 1960) évtizedekig tanított a martoni iskolában.
Az ő lányuk Pusztai Angéla (1916-2001.), Dr. Papp Jenőné, akit mindenki ‘Angyal néninek’ hív.
A legidősebb lány, Pusztai Margit (1878-1970) a dédnagymamám volt. 1897-ben végzett a győri tanítóképzőben, majd hat éven át, házasságkötéséig tanított a martonvásári iskolában. Férje, Miklós Kálmán a főhercegi uradalom Alcsút-Göböljárási iskolájának negyven évig főtanítója volt. Nyugalomba vonulásakor a martoni Pusztai-házba költöztek vissza. Pusztai Margit, mint a martoni óvoda egyik első növendéke, mindvégig szívügyének érezte a martonvásári óvoda ügyét, az első jubileumi ünnepségek szervezése az ő nevéhez kötődnek. Házasságából öt gyermek született, közülük kettő lett pedagógus.
-Miklós Kálmán Gyúrón kezdte tanítói pályáját -naponta oda-vissza biciklizve Mártonról-, majd nyugdíjazásáig Bicskén tanított. Ekkor ő is Martonvásárra vonult vissza.
-Nagyapám Miklós Imre Pápán végezte a tanítóképzőt, majd biológia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Az angyalföldi Ibolya Utcai Iskolába való igazgatói kinevezéséig fővárosi iskolákban tanított.
A Pusztai család három nemzedékének életét a pedagógushivatás a Martonvásár határozta meg. Az elszármazottak a szülői, nagyszülői házban, majd Angyal néni diófája alatt találkoztak, itt leltek újra otthont pályájuk végén.”
++
Gárdonyi Géza 1894-ben így határozta meg a tanító fogalmát. „Olyan lámpás, mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát.” Pusztai József nemcsak tanította a felnövekvő nemzedéket, hanem személyisége Martonvásár társadalmi életét is jelentősen meghatározta. Tanítói szolgálatának 25 éves jubileumáról, ami 1892. március 20-án volt, igen szemléletes tudósítás jelent meg a Székesfehérvár és Vidéke c. korabeli lapban.
A Községi Iskola nagytermében rendezett ünnepélyt gróf Festetics Benö királyi tanfelügyelő nyitotta meg- „majd felkérvén az ünnepség köréből Krenzinger Lőrinc községi jegyzőt, Kovács Antal uradalmi kasznárt és ifjú Szaller Jánost menjenek az ünnepeltért. A jubilánst a közönség zajos éljenzéssel fogadta.” Üdvözlő énekek, szavalatok hangzottak el és figyelemre méltó méltatások- többek között a váli s az adonyi járás tanítókörei nevében. Kócsi- Mayer Gyula szónoklatában kiemelte, noha az ünnepelt „német szülők gyermeke, mégis tiszta magyar szellem él a lelkében.” Dobos János tanár a jubiláns olvasóköri érdemeire hívta fel a figyelmet, végül az Országos Tanítótestület elnöke Somlyai József beszédében Pusztai József országos tanügyi tevékenységéről szólt.
„Az ünnepelt úgymond megérdemli, hogy az ország tanítói nevében is üdvözölve legyen, mert ő nemcsak itt megyéjében munkálkodott a haza tanügyén, hanem ő az ország néptanítói gyűléseken és értekezleteken is tevékenyen részt vett.”
Az olvasókör körül szerveződött Martonvásár kulturális és társadalmi élete.
Következő fejezet: I/4. Az olvasókör széleskörű közéleti és kulturális tevékenysége
Irodalomjegyzék
Eötvös József: Kultúra és nevelés Összegyűjtötte és szerkesztette: Mezei Márta.
Üvegesné Hornyák Mária: Adalékok egy martonvásári olvasókör képéhez. 1896 Fejér Megyei Könyvtáros 1991/92
Hornyák Mária: Martonvásár – Száz magyar falu könyvesháza Kht. Nemzeti Kult. Öröks. Miniszt., 2000
Dr. Nagy Sándor: Régi magyar kalendáriumok. Székesfehérvér 1995
Székesfehérvár és vidéke 1892 márc. 22.
Pénzes Ferenc: Fejér megye gazdasági statisztikája 1869.. évről (Székesfehérvár, 18925)