Aggodalmam beigazolódott, hogy az iskola folyosóján nyüzsgő gyerekek a felnőtt olvasók elpártolását eredményezik. A könyvtár egyetlen terében nem lehetett kialakítani a csendes övezetet, azaz olvasótermet a kézikönyvtárral és a folyóiratokkal. A kezdeti években minden alkalmat megragadtam, hogy akár élőszóban, vagy írásban, tudatosítsam az olvasókban, hogy a könyvtár nemcsak iskolai könyvtár, hanem Martonvásár nyilvános közművelődési könyvtára is.
Mielőbbi fontos feladatot jelentett a délelőtti könyvtárhasználati órák tervszerű beütemezése, figyelembevéve a könyvtár délelőtti nyitva tartását, amikor javarészt a nyugdíjasok látogatták a könyvtárat. Ugyanúgy meghatározott napon és időpontban vehették igénybe a könyvtárat a napközis csoportok, és ekkor voltak a játékos gyerekfoglalkozások (könyvbarát klub) összejövetelei is. Bevallom őszintén, ez nem ment zökkenőmentesen.
A könyvtár délutánonként 14-től este 19 óráig állt az olvasók rendelkezésére. A szomszédos osztályterem néhány évig helyet biztosított a kiállításoknak, kisebb közösségeknek, ezután egy óvodai, később iskolai csoportot helyeztek itt el.
A kölcsönzési idő után kezdődtek a könyvtári rendezvények, TIT előadások, Pedagógus Klub, Vöröskereszt Szervezet, Sakkszakkör összejövetelei, vagy egy-egy szombat délután a gitárnövendékek koncertje. Az esti rendezvényekre évtizedeken át a technikai személyzet kistraktoron szállította a székeket az új iskolából.
A könyvtár nyitottsága jó néhány esetben az alkalmazkodóképességem is próbára tette. 1987-ig a könyvtárosi munka szerteágazó feladatait láttam el. Egy személyben voltam felnőtt olvasószolgálati könyvtáros, feldolgozó munkatárs, aki a katalógus szerkesztését és adminisztrációs feladatot lát el, iskolai, valamint gyermekkönyvtáros, és a könyvtári rendezvények szervezője. Cserhalmi Erzsébet személyében, heti 10 órás kisegítés kevésnek bizonyult, mert gyakorta vettem részt továbbképzéseken (ami a főállású könyvtárosoknak kötelező volt) és a könyvtári rendezvények előkészületében. Hosszabb betegségem miatt a Megyei Könyvtár módszertani osztályának segítségével szorgalmasan igyekezett, ha csak néhány órában is, a feladatoknak eleget tenni.
1987-ben bővült a könyvtár személyi állománya Vajda László Botondné személyében, aki 2018-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a könyvtárban. Évekig napi 4 órás munkaidőben, majd főállásban elvégezve az OSZK könyvtárosi asszisztens tanfolyamát. Személyében lelkiismeretes munkatársat ismerhettem meg, akinek empatikus képessége, különösen az olvasószolgálati munkában mutatkozott meg, precizitása pedig az adminisztrációs munkában és a katalógus szerkesztésben. A könyvtár átrendezéseiben, illetve a nyári kiállítások előkészítésében és őrzésében is lelkesen közreműködött.
Az 1980-as évek gazdag információáramlásában fontos szerepet töltött be a könyv. A szépirodalmi művek emberformáló érzelemgazdag hatása mellett egyre inkább előtérbe került a hasznosság – a tanulás, továbbtanulás eszközévé vált a könyv. Az ismeretterjesztő irodalom, a szakkönyvek kölcsönzése emelkedett.
Egyre több középiskolás és felsőoktatású intézmény hallgatója használta a kézikönyvtárt, és élt a könyvtárköri kölcsönzés adta lehetőséggel. Hétvégén a kézikönyveket is kölcsönöztük, (ez nagyon ritkán jelentett problémát) a folyóiratok kölcsönzése is elkezdődött.
A könyvtár szolgáltatásait az állományba készülő könyvek, folyóiratok és hanganyagok határozzák meg.
A gyűjtemény szerzeményezése az Állami Könyvterjesztő Vállalat megrendelő jegyzéke, az Új Könyvek alapján történt. Figyelembe vettük a könyvtár típusát, feladatát, ami bővült az iskolai könyvtári feladattal. Nemcsak a kötelező és ajánlott könyvek, és a tankönyvek megrendelését kellett fokozatosan biztosítani, hanem a kézikönyvtárt és a nevelői könyvtár kialakítását is figyelembe kellett vennünk.
A könyvtár költségvetését az ÁMK igazgatója hagyta jóvá vagy módosította.
| Időpont | Állomány nagysága | Beszerzés összege | Olvasók száma | Hanglemezek |
| 1980 | 9245 | 18.848 | 567 | 180 |
| 1985 | 13.641 | 36.965 | 640 | 236 |
| 1988 | 14.981 | 52.242 | 666 | 379 |
| 1993 | 17.026 | 204.740 | 690 | 425 |
A könyvtár bútorzata, technikai felszereltsége bővült a Közművelődési Alap és pályázatok támogatásával. (Válogató ládák, merabona polc, lemezjátszó – elektromos írógép)
A könyváros presztízse, azaz mit érek a tantestületben?
Nemrég olvastam arról, hogy a könyvtáros a második legnépszerűbb szakma az Egyesült Királyságban. Nálunk akárhány felmérés készült, még kicsit sem tartozik a könyvtáros szakma a megbecsültebb hivatások közé. A digitális kor adta számos változás ellenére sokan még mindig úgy gondolnak a könyvtárosra, aki csak kiadja és visszaveszi a könyvet. A tapasztalatom az, hogy e régi beidegződés lassan oldódik.
Iskolai könyvtár – gyerekkönyvtár
Az 1978-as tantervben először szerepel a könyvtárhasználati óra, noha mint községi könyvtáros gyakorta tartottam könyvtár használati foglalkozásokat – ami rendszerint tematikus jellegű volt. Az, hogy a tantestületi megbeszélések állandó meghívottja voltam, kezdetben a könyvtár adta lehetőségekről, felszereltségéről beszéltem. (Nem kis izgalom nélkül) A szakmai kérdésekben sokat segített a Könyv és Nevelés, valamint az Iskolakönyvtáros c. folyóirat. Valójában az alapokat kellett fokozatosan megteremteni a tanári kézikönyvtár, s az ifjúsági állomány fejlesztésével – ami az ÁMK időszakában lassú fejlődést mutat.
- Könyvtárhasználati órák beütemezésével figyelembe kellett venni a könyvtár délelőtti nyitva tartását.
- Érdemes belenéznünk a könyvtárhasználati ismeretek tematikájába. Az ismeretek egymásra épülnek – s a cél az, hogy A 8. osztályban bátran tájékozódjanak a gyerekek nemcsak a könyvtár állományában, hanem a kézikönyvtárban, a katalógus használatában. Soha nem felejtem el, amikor igaz, segítséggel, de sikerült egy kis ajánló bibliográfiát ( (ünnepkörök, technikai témakörből) szerkesztenünk:
Szép eredmény született, amikor a felsőtagozatosok közül 3 csapat sikeresen szerepelt a Bod Péter tanulmányi versenyen.
A könyvtárhasználati feladatokat természetesen szamon kerté a pedagógus, és osztályozta.
Nagyon szerettem a délutáni nyüzsgést, amikor minden szék foglalt volt, és segíthettem a gyerekeknek.
Ezeken a foglalkozásokon több dicséretben részesültek a gátlásosabb, hátrányos helyzetű gyerekek, hiszen célom az volt, hogy több figyelmet kapjon a könyvtárban.
Sok – sok kedves epizódra emlékszem, amivel megleptek a gyerekek. Rajzok, bábok, maguk készítette karácsonyi, húsvéti díszek. Máig is emlékszem Balogh Sanyira, aki lelkes könyvtári tag volt, ipari tanuló korában meglepett bennünket a kölcsönző asztal kis pultjával, amit ő maga készített.
- Az ÁMK a kísérletek székhelye is volt. Két pedagógus vállalta az új Zsolnai módszert, (Czinki Lászlóné és Takácsné Kövesdi Tünde) Zsolnai József nevéhez fűződik a nyelvi irodalmi, nyelvi és kommunikációs kísérlet, amely a könyvtárhasználatra épült. Meghívott vendége voltam könyvajánlás témában a szülői értekezleteken is.
- Szavaló és mesemondó versenyekre készítettem fel gyerekeket, nagyon szerettem. Gyakoroltunk a könyvtár kis irodájában elvonulva. Visszatekintve az elmúlt évekre még most is előttem van A bátor kisegér megszólaltatója Czagler Kati, s ugyanúgy a többi kedves gyermekarc, akik számos mesemondó és olvasó-pályázat részvevői voltak: Tóth Bálint, Orosz Borcsi, Somogyi Erika és Zsuzsi, Drócsa Iza, Vajda Boglárka és Anna. A versenyeken mindig észrevettük a „zsolnais” gyerekeket – ők magabiztosabbak voltak, és igyekeztek szemkontaktust teremteni. Gyakori vendége volt a mesemondó versenyeknek Kóka Rozália népmesemondó és gyűjtő, bukovinai népviselete, ékes tájszólása emlékezetes marad. Az iskolai könyvtár hatékonyabb működése érdekében 1986-ban megalakult a könyvtári munkaközösség.
Könyvtári munkaközösség alakult Martonvásáron
A martonvásári Beethoven Általános Művelődési Központ Könyvtárában könyvtári munkaközösség alakult 1966»október 16-án. A közösség tagjai elsősorban pedagógusok.
A kettős funkciójú intézmény könyvtárosa, Chilla Szilvia jó előre gondoskodott a megfelelő programról, célkitűzésekről, hogy összejöveteleik ne formális, hanem valóban tartalmas találkozások legyenek, s az ott elhangzott tájékoztatásokat, szakmai tanácsokat, tapasztalatcsere jellegű beszélgetéseket a gyakorlati munka során kamatoztathassák.
Célkitűzésűk nem új, a már sokat hangoztatott önálló ismeretszerzés képességének kialakítása a gyerekekben, a megismerő tevékenység elsajátíttatása. Ezt a célt szolgálja a tantervekben már évek óta előirt könyvtár használati ismeretek oktatása. E témában a rendelkezésre álló szakirodalom nem sok, de néhány vállalkozó szellemű könyvtáros és pedagógus jóvoltából azért már megjelent jó pár kiadvány és folyóiratcikk A könyvtáros felhasználva a lehetőséget, már a tanévnyitó értekezletre előkészítette, sokszorosította és kiosztotta a tematikát a pedagógusok között, így nem felkészületlenül jöttek már az első alkalommal sem a munkaközösség tagjai.
Megbeszélték, hogy milyen problémák merültek és merülnek fel a gyakorlati oktatás során.
A könyvtáros szólt a könyvtárban tartott tanórák fontosságáról is, hiszen a testnevelés és a gyakorlati foglalkozás kivételével bármelyik tantárgy alkalmas arra, hogy például egy-egy összefoglaló órát a könyvtárban tartson meg a pedagógus, amelyet a rendelkezésre álló szakirodalmi könyvekkel, képekkel, lemezekkel kiegészítene a könyvtáros. Felhívta a figyelmet z az „Órák a könyvtárban” című OSZK-KMK kiadványra /Bp. 1974. NP1./, amely konkrét óraleírásokat tartalmaz, valamint a Könyv és Nevelés című folyóiratban megjelent olyan cikkekre, amelyek a könyvtárhasználati órák tematikájával, módszereivel foglalkoznak.
Kölcsönösen megállapították, hogy mindez a tevékenység nem mehet a könyvtári munka, a gyermekekkel való egyéni foglalkozás rovására. Ezt igénylik a gyerekek, csakúgy mint a játékos délutáni foglalkozásokat ahol a gyengébb képességű, gátlásosabb vagy hátrányos helyzetű gyerekek is szerephez jutnak.
A munkaközösség tagjai megállapodtak a könyv- és könyvtárhasználati órák és a könyvtárban tartott tanórák eddiginél szervezettebb és rendszeresebb kivitelezésében, s a délutáni gyermekfoglalkozások úttörőfoglalkozások könyvtárban való megszervezésében.
A könyvtáros felhívta a figyelmet a Könyv és Nevelés 1983/6. számában megjelent pályamunkára, amely legtöbb segítséget nyújt valamennyi könyvtárosnak, pedagógusnak a könyvtárhasználati órák megtervezésében. Az alábbiakban ezt közreadjuk.
Cs. O.
A könyvtárban tartott tanórák lehetőségével kevés pedagógus élt. Való igaz, hogy az több munkát jelentett, hiszen a könyvtárossal meg kellett beszélni az órához kapcsolódó kézikönyvek, szemléltető eszközök használatát. Amikor országos konferenciákon voltam, ugyanez a probléma merült fel különböző típusú könyvtáraknál. Remélem, ez a probléma mára kissé pozitív irányban változott.
Gyerekkönyvtári munka
Ezen a téren már nagyobb tapasztalattal rendelkeztem.
Nagyon nehéz volt az adott körülmények között – (egyetlen tér) – megteremteni egy olyan színes, barátságos kis zugot, ahol a gyerekek, a kicsik egy meseországban érezhetik magukat.
A Mesekuckó a válogató ládákkal, a körbevett mesekönyvekkel, házikóra emlékeztető kis oszlopokkal, amin textilbábokat, gyerekrajzokat és a postaládát helyeztük el, igen népszerű volt a gyerekek körében. Kijelölt délután – ez a szerdai nap volt – fogadtuk a napközis csoportokat, vetélkedőink rendszerint egy – egy népmesegyűjtőhöz, vagy. ünnepkörökhöz kapcsolódtak. Hálás téma volt Benedek Elek a meseíró és gyűjtő – Weöres Sándor versei – iskolatörténet, népszokások …
Olvasópályázatok gyerekeknek
Örömmel tapasztalom, hogy ma is nagyon népszerűek az olvasópályázatok, csak a különbség az, hogy „régen” egy kevésbé látványos, színes fénymásolt kis füzetet kaptak a gyerekek, ma pedig az interneten egy – két kattintás és kinyílik a „füzet”. Az olvasópályázatok megtervezésénél olyan ifjúsági irodalmat ajánlottam, melyek megfelelnek az életkori sajátosságoknak. Meggyőződésem, hogy a gyerekek többsége akkor válik rendszeres olvasóvá, ha nem kötelezőként, hanem saját döntése alapján választja ki a könyveket.
alsótagozat: Barátuk a könyv, Az ember feje nem lexikon, Elek apó meséi stb.
a játékos, könyvtári feladatok domináltak
felsőtagozat: Az olvasópályázatok történelmi események évfordulójához, vagy történelmi személyekhez kapcsolódtak.
Mátyás udvarában
Kolumbusz Kristóf, a nagy felfedező stb.
Az olvasópályázatok könyvjutalmát a Termelő Szövetkezet is segítette. Kolumbusz Kristóf című pályázat azért is emlékezetes, mert a pályázó tanulók különdíjához színházi élmény is társult, 1992-ben az Operett Színház Kolumbusz c. előadása.
Vendégek voltak
Válogatás
- Nagy Katalin, író, tanár
- Kobzos Kiss Tamás: Hogyan születik a vers? énekes, hangszeres zenész, és Erdélyi György előadóművész
- Havas Judit előadóművész: Kik is azok a boszorkányok? Néprajzi foglalkozás
- Granasztrói Szilvia iparművész, művészetpedagógus, grafikus: mesejátszás, bábkészítés
- Vertel Beáta, grafikusművész: Gyermekkönyvhét megnyitó
- Donászy Magda,költő: Mikor kicsi voltam: Találálkozás a nagycsoportos ovodásokkal.
- Havas Judit előadóművész: Ha a világ rigó lenne
- Marék Veronika író, grafikus – Kippkopp és társai
- Zombori Ottó – csillagász előadása
- Árva Ilona grafikusművész könyvtervező kiállítása – Számos gyerekkönyv illusztrátora (Bálint Ágnes: Tündér a vonaton, A répa, Búvár zsebkönyvek, Kolibri könyvek stb.)
- Kóka Rozália mesemondó – A kicsi kígyó királyfi
- Berkes Péter ifjúsági író – Kölyök Magazin szerkesztője
- Vitai Ildikó verséneklő előadóművész
- Janikovszky Éva író, szerkesztő
- Schéner Mihály képzőművész, játék és bábtervező kiállítása (1923-2009)
Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a Fejér-megyei Gyermekkönyvhét megnyitóját a martonvásári könyvtárban rendezhetjük. Elképzelésem az volt, hogy vendégünk lesz Ágh István költő. A gyerekek körében igen népszerű volt a Krumplinyomó huszár vagy a Bölcs bagoly sorozatban megjelent Hányat nézek a naptárba c. kötet. Az előbbi kötetet Schéner Mihály (1923-2009) festőművész, keramikus bábtervező illusztrálta.
„Édesanyám virágosat álmodtam” címmel irodalmi összeállítást készítettem Ágh István művei alapján. A címadó vers alapjául szolgált a húsvéti népszokás felelevenítéséhez. A 8. osztályból kiválasztott gyerekek örömmel jöttek a délutáni próbákra. Erre az alkalomra Salamonné Erzsike a néptánccsoport vezetője szívesen kölcsönadta a táncosok ruháit. A megnyitóra készült bevezetőt, ami a könyv és olvasás szeretetéről szólt, együtt fogalmaztuk meg a gyerekekkel. Régebbi álmom is megvalósult ezáltal, amikor Schéner Mihállyal budai otthonában találkoztam, és felkértem egy kiállítása bemutatására.
A kistermetű, szakállas, fekete kalapot viselő Mester, valahol azt olvastam „garabonciás tekintetű” -s ez a jelző nagyon is helyénvaló- őszinte érdeklődéssel fogadott. Magával ragadott a színek világa, a játékosság, a különböző technikák…Népi figurák c. képe, amin a gyerekek kedvencei láthatók – huszárok, juhászok, népviseletbe öltözött lányalak, a fából készített kakas huszár, a máz nélküli kerámiafigurák, Gubó Kati és Mariska, a mézeskalácsfigurák, a Krumplinyomó huszár, mely messzire repíti a képzeletet…Mindezek az emlékezés foszlányai.
„Több évtizedes munkásságomnak egyik vezérfonala volt, hogy amit a gyermekkultúrámban elértem, azt a gyermekek szolgálatába állítsam. Mutassam meg, ami orientálhatja őket, ami formai, strukturális és játékos pozíciókat adhat számukra.” (Bárka, 2021, jún.2.)
A könyvtár vendégkönyvében látható a Gyermekkönyvhét meghívója, amit a Mester a martonvásári könyvtárnak tervezett.
- Szekeres Erzsébet textilművész kiállítása:
Buj buj zöldág (amely bejárta az egész világot)
Dr. Varga Bernadett tudományos kutató (OSZK), egykori Könyvbarát Klub tagjának visszaemlékezése
Az Országos Széchényi Könyvárban ülök, nézem az unalomig ismert székek, asztalok, polcok sorát, hallgatom a jellegzetes zajokat és könyvtári emlékeim között kutatok. Miért ismerős minden könyvtár, ahol megfordulok? Miért érzem otthonosan magam a polcokon sorakozó könyvek között? Nem pusztán az egyetemi évek könyvtározási kényszere fejlesztette ki bennem a különböző könyvtárakba való „hazajárás-élményt”, hanem egy gyerekkori élmény is.
A martonvásári könyvtárhoz kapcsolódó első tapasztalataim meghatározóak az olvasás és a könyvtárban található, néha fenyegetően soknak tűnő könyv misztikumának megfejtésében.
Körülbelül 11-12 éves lehettem (ötödikes általános iskolai tanuló), amikor könyvtárismereti szakkörre jelentkeztem. Szilvia nénit már jól ismertem az ezt megelőző félszeg könyvtárbaj áros időkből és örültem, hogy végre nem egy tanártól és nem kötelező tárgyat tanulok. A szakkörben sokan megfordultak és többnyire mindenkit lebilincselt az itt feltáruló új világ, még az enyhén szólva sem eminens tanulókat is. Játékosan fedeztük fel a könyvtári tájékozódás alapjait. Amikor először jártuk körbe a polcokat Szilvia néni „idegenvezetésével”, úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy megnyíljon előttem a világ, hogy választ kapjak minden lehetséges kérdésemre. Gyermeki kíváncsisággal igyekeztünk hétről hétre befogadni a sok új tudnivalót a könyvtár működéséről, hogy egyszer majd egyedül is biztonsággal boldoguljunk ebben a rejtélyes világban. Egy-egy téma köré szervezett játékos anyaggyűjtés és nagy beszélgetések a friss tudományról – ezek képezték a foglalkozások alapjait, amelyekről mindenki azzal a jóleső érzéssel mehetett haza, hogy egyre inkább képes alapvető fogalmak, mesék, történetek megkeresésére. Könyvismertetéseket vállaltunk, lázasan készülődtünk a közös karácsonyi ünnepségre, a farsangra, és egy könyvtárismereti vetélkedőre, s mindez egyáltalán nem hasonlított az iskolai tanuláshoz. Szerettük az egész légkört, a könyvek illatát, azt a „nagy magabiztosságot”, amivel egy idő múlva jártunk-keltünk a polcok közt, de leginkább Szilvia néni határtalan fantáziáját és türelmét, amivel vonzóvá tette számunkra a könyvtárat.
Hát innen ered a kellemes otthon-élmény, amivel minden könyvtárban találkozom azóta is, különösen persze itthon.
Epilógus
Másfél éves kisfiámban mindent elsöprő erővel buzog az a kíváncsiság, amivel a világ felfedezésére indul. Remélem, hogy neki is lesz majd olyan felfedezés-élménye a könyvek világában, ami hozzásegíti, hogy felnőttként is megőrizhesse a rácsodálkozás, a rádöbbenés élményét. Amilyen nekem volt itt.
Általános Művelődési Központ megszűnése 1993
Több, mint 10 év elteltével az eredmények azt igazolták, hogy az ÁMK csak ott tudott hatékonyan tovább működni, ahol több funkcióra alkalmas tér, mobil berendezés volt, s ez többnyire csak az újonnan létesült intézményeket jellemezte. Sokszor elhangzott tapasztalatcseréken a jól ismert gondolat: „Az ÁMK nem tagintézmények összessége, hanem több annál, új minőség, új intézménytípus.”
Könyvtári tapasztalataim
- A könyvtár szerteágazó funkciói közül az iskola igényei domináltak, ami azt jelentette, hogy az iskolai könyvtári munka került előtérbe.
- Az alsó tagozatos pedagógusok és a magyar szakos kollégák kihasználták a könyvtár adta lehetőségeket, a könyvtárhasználati órákat. A könyvtárban tartott tanóra nagyon kevés volt.
- Néhány kivételtől eltekintve, a könyvtár rendezvényein is hiányoltuk részvételüket.
- Minőségi változás (pozitív értelemben) a könyvtár vonatkozásában nem történt.
- A könyvtár nem veszítette el sajátos arculatát, közművelődési tevékenysége mindig is meghatározó volt.
- A könyvtáros részéről szakmai kihívás és többletmunka – így jellemezném röviden az elmúlt bő évtizedet.
Az ÁMK a szakmai felügyeletek tükrében
1989. június 11. – Szakfelügyeleti jelentés – Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
A könyvtári foglalkozások számszerűleg és tartalmilag is gazdagok.
Az iskolások könyvtári órái néha zavarják a kölcsönzőket, éppen ezért a könyvtári órarend kialakításáért sokat tett a könyvtáros. létrehozta a Könyvtári Munkaközösséget. Állandó időpontban történnek a délutáni gyerekfoglalkozások, (szerda 14-16 óráig) ahol 2 hetente a 3. – 4. osztályos tanulók könyvbarát klubját, valamint a napközis csoportok foglalkozásait vezeti.
Délelőtt az alsótagozatosoknak a könyvtárhasználati órák tervszerű beütemezés szerint történik. A könyvtárban tartott tanórák száma kevés. Betűrendes és szakkatalógusa van, ami naprakész.
Pályázaton nyert Robotron elektromos írógép.
Elmúlt 5 évben: 5 olvasói asztal, 1 katalógusszekrény, 1 lemezjátszó, 1 teremközéppolc, kárpitozott székek.
Nagy a zsúfoltság.
A két óvodai csoport elhelyezése nem válik előnyére a könyvtárnak.
Könyvtár elhelyezésére rosszak a kilátások. A szükséges alapterület (250 m2 ) még a felével sem rendelkezik.
A könyvtár működése az ÁMK-n belül nem megoldott.
Részlet: Dr. Szabó Irma egyetemi tanár közművelődési szakértő tanulmányából.
Martonvásáron a közművelődést szolgáló infrastruktúra hiányos, s csak a könyvtár őrzi az ÁMK egészére jellemző nyitottságot és szolgáltató szemléletet.
A könyvtár, mint kommunikációs központ
Tíz éves a martonvásári általános művelődési központ könyvtára
Úgy érzem, hogy az előadás címében megjelölt téma – annak ellenére, hogy igencsak aktuális – nehézzé teszi a helyzetem. Ugyanis az eltelt 10 év a martonvásári Általános Művelődési Központ Könyvtárának életében akaratlanul is összegzésre készteti az embert.
Martonvásár nevét hallva, lehet, hogy néhány kollégámnak egy kellemes nyáresti Beethoven koncertet juttat eszébe, a nagy zeneköltőt, aki néhány alkalommal az óvodaalapító Brunszvik Teréz családjának a vendége volt, s aminek hagyományát méltán ápolja a község.
Ma – 1949-től – a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének ad otthont a kastély.
E kutatóintézetben születtek Európában első ízben beltenyésztéses kukoricahibridek. Az itt folyó eredményes búzanemesítésnek köszönhető, hogy az 1960-as évek végére hazánk ismét búzaexportőrré válhatott.
Az intézetben mintegy 400 személy dolgozik, hozzávetőlegesen 10 százalékuk tudományos kutató.
A 4320 lélekszámú község átmenő forgalma igen nagy, mivel közvetlenül a Budapest – balatoni autópálya mellett fekszik.
A település egyértelműen agrár jellegű munkahelyet biztosít. A nagyközség kulturális élete a szó szoros értelmében szerteágazó – jóllehet elsősorban színhelyéi tekintetében az.
Minden intézmény életében vannak dátumok, „mérföldkövek”, amelyek valamilyen módon meghatározóvá válnak évekre esetleg évtizedekre visszamenőleg is.
Ez a dátum a könyvtár életében. 1951, amikor párszáz kötettel megnyitotta szerény szobáját a martonvásári népkönyvtár. Mindössze 4 évvel később, hogy 1949-ben létrejött az ország legelső népkönyvtára Mezőszentgyörgyön.
A mi könyvtárunk életében is nyomon követhetjük a különböző szervezeti változásokat.
Az intézmény – művelődési ház hiányában – a 60-as években klubkönyvtár volt, 1976-tól nagyközségi könyvtár, 1981-től az Általános Művelődési Központ könyvtára kettős funkcióval: iskolai és közművelődési könyvtár.
Az ÁMK könyvtár életében a legnagyobb változást az első években az általános iskola épületébe való költözés jelentette, ami a gyakorlatban 2 tanterem birtokbavételét, osztályok és az ebédlő szomszédságát jelenti, s nélkülözi a közvetlen utcai bejáratot. Az épület kétségkívül modernebb, jobban ellátott (fűtés, világítás, telefon szempontjából), mint a korábbi épület volt.
A jelenlegi alapterület azonban most is ugyanannyi, mint ezelőtt 10 éve volt – 110 m – tehát zsúfolt. Ä könyvtár jelenlegi állománya 16900 könyvtári egység.
A könyvtárral szemben megnövekedett igény é s az ebből adódó feladattöbbleten kívül, ami már az első pillanattól kezdve jelentkezett – gondom volt a tantestületbe való beilleszkedésem is.
El kellett fogadtatnom a magam egyéniségén keresztül a könyvtárosi hivatásom, s ezáltal a könyvtárat, mint intézményt. Ez annál is nehezebb volt, mivel könyvtár-népművelés szakon végeztem. Az iskolavezetés jónéhány alkalommal próbálkozott, hogy az oktató munkába is bekapcsoljon. Intézményvezetői munkám tehermentesítésem pedig – ami gyakorta elhangzott – abból a szempontból okozott gondot, hogy kezdetben csak közvetve értesültem a könyvtárat érintő kérdésekről.
Korábbi intézményvezetői részvételem a tanácsi VB üléseken lehetővé tette, hogy a könyvtár munkája előtérbe, jobban a köztudatba kerüljön. Néhány esetben magam kértem az illetékeseket a könyvtár ügyének tárgyalására, vagy meghívtam a VB ülések résztvevőit a könyvtárba. A könyvtár használatáról, rendezvényeiről ismertetők készültek, amit a tanácsi vagy falugyűlésen kézhez kaptak a lakosok. Egyébként már jó néhány éve a könyvtár is megkapja a tanácsi VB ülések jegyzőkönyvét. Ugyanakkor a helyi lapunkban -. a Martonvásári Tájékoztatóban, a Fórum Martiniban – is lehetőségem van, (mint a kulturális rovat munkatársa tudósítani az olvasókat.
A könyvtár és az iskola kapcsolata
A könyv az iskola lelke”. A továbbiakban e comeniusi gondolat oktatási-nevelési gyakorlatának a könyvtári megvalósításáról szeretnék szólni.
A könyvtárban az iskolai könyvtári feladatból eredően, az első években, főleg a nagy számban tartott könyvtárhasználati órák domináltak, esetéként napközi bemutató foglalkozások, amit a könyvtáros tartott.
Meg kell jegyeznem, hogy éppen a sikeres könyvtárhasználati, rendhagyó könyvtári órák kapcsán jött létre a partneri kapcsolat a pedagógus kollégákkal.
„A könyvtári órarend tervszerű kialakításáért sokat tett a könyvtáros, de nem mindig és nem mindenkit tudott a pedagógusok közül partnerének, megnyerni” – olvashatjuk a könyvtári szakfelügyelet 1989. októberi jelentésében.
Megjegyzem, hogy az alsó- és felsőtagozattól megkapom a könyvtárhasználati órákra, a délutáni gyermekfoglalkozásokra az időpontot és a témát is. Általános probléma viszont nálunk is, hogy nagyon kevés a könyvtárban tartott szakóra.
Ebben az irányban is megpróbáltam „nyitni”, kapcsolatot teremteni a módszertani kiadványok ajánlásával, az öntevékeny módon szerveződő könyvtári munkaközösségekkel, esetéként szakelőadóval szervezett előadással.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a tanórákon munkaeszközként használható könyvek 3-4 pld-os megrendelése nem valósult meg. Bár ebben az évben az. önkormányzat 50.000 Ft-tal emelte a könyvbeszerzési keretet. (150.000, – Ft az állománygyarapításra, 40.000, – Ft a folyóiratmegrendelésre fordított összeg.)
Öröm az, hogy a könyvtári gyűjtő- és kutatómunkára egyre több pedagógus ösztönzi a gyerekeket, és hogy a könyvtárhasználati órákat az a néhány, kolléga is igényli és fontosnak tart ja most már, akik kezdetben a könyvtárban csak a kellemes hátteret, környezetet látták.
Intézményünk anyagi háttere lehetővé tette, hogy a megyei könyvtár szakmai továbbképzésein kívül országos továbbképzéseken is részt vegyek. (Legutóbb a Waldorf iskolával kapcsolatos előadássorozaton.)
Néhány év kitartó munkája után mondhatom csak el, hogy megteremtődött a helyes egyensúly a gyermekkönyvtárosi és. iskolai könyvtári munkám között. „Látványos” eredménye a délutáni állandó gyereknyüzsgés a könyvtárban. Ami a gyerekfoglalkozások- napközis csoportoknak tartott vetélkedők, 6 éven át vezetett könyvbarát klub,-és a különböző korosztályoknak szervezett olvasópályázatok – révén valósult meg. Megpróbáltam és megpróbálom a könyvtári kapcsolódási pontokat a gyermekrendezvények kapcsán is megtalálni.
Amikor alkalmam volt arra, hogy kiállítást is rendezzek – pl. Árva Ilona – a Móra Kiadó grafikusművésze műveiből – rendhagyó rajz órán érdekesebbnél érdekesebb és jobbnál jobb plakátokat készítettek a gyerekek is a kiállításra.
A tárlatvezetést remekül összekapcsolhatja a könyvtáros a könyvtárbemutatással.
Vetélkedők vagy olvasópályázatok alkalmával a győztesek megszólalnak az iskolarádióban.
Ami az intézményvezetők közötti munkakapcsolatot illeti, elmondhatom, hogy az iskola – óvoda – könyvtár valóban.7közelített egymáshoz. I Elképzeléseimhez – ennek ellenére – nem minden esetben sikerült partnert találni. így volt ez néhány olyan zenés irodalmi est esetében is (pl. a középkori zenét játszó Vagantes együttes kapcsán, ami felnőtt rendezvény volt), ahol javasoltam, hogy készüljön róla videofelvétel, hiszen így a többirányú felhasználás megvalósulhatna. (Napközis rendhagyó órákra gondoltam.)
A község lakossága és az AMK könyvtára
Az a félelem, hogy a község lakosságának egy része idegenkedni fog az iskolai környezetbe helyezett könyvtártól, valljuk be, nem volt alaptalan.
Kétségkívül, hogy az osztályok, s az ebédlő szomszédsága nem minden esetben kedveznek az elmélyült olvasásnak.
A korábbi „Sallai-féle könyvtári modell” után az egy teremben elhelyezett könyvtári állományt is meg kellett szokni az olvasóközönségnek.
Ugyanakkor az olvasószolgálat eredményei azt mutatják, hogy a kezdeti tartózkodás lassan feloldódott.
Az első időben tapasztaltam a „csak iskolai könyvtár” megjegyzést, ezért is éreztem szükségét annak, hogy a könyvtár helyet adjon felnőtteknek szóló különböző kiscsoportos foglalkozásoknak (rétegklubok rendezvényei, TIT rendezvények – az utóbbi munkába úgyis bekapcsolódtam, mint a helyi TIT Szervezet vezetője – szülői értekezletek könyvajánlással), – mindez a könyvtár népszerűsítését szolgálta.
Könyvtári rendezvények
„A könyvtáraknak, de főképpen az ÁMK könyvtárának, kulturáltan szolgáltató nyit-ott könyvtárakká kell válnia – amely nem nevelés, hanem csupán az igényeknek megfelelő – azokat kielégítő választékot és szolgáltatást nyújt. Szakszerűen, rugalmasan és mindenki rendelkezésére áll, sugároz, a falak közül kilépni is tud” – mondta egy előadásban Pápayné Kemenczey Judit.
Igazán nyitottá csak a külső kapcsolatok megteremtésével és folyamatos ápolásával válhat a könyvtár.
Sokszor idéztem már Szurmay Ernő gondolatát „A könyvtári rendezvények és könyvtári propaganda” c. tanulmányából, amikor a különféle rendezvények kapcsán szerettem volna bebizonyítani, hogy esetünkben nem a művelődési ház szerepének átvállalásáról van szó.
„A könyvtár által alkalmazott formák egy dologban különböznek a művelődési otthon által szervezettektől:
Abban, hogy a könyvtári rendezvények egyike sem cél, hanem eszköz a könyv és könyvtárpropaganda eszköze„. És ez így van akkor is, ha a legsikeresebb könyvtári rendezvény után sem feltétlenül rohanja meg a könyvtárat az eseménytől fellelkesedett közönség.
Abban a sajátos és sokszínű környezetben, amiben a martonvásári könyvtár dolgozik, nem nélkülözheti a kapcsolatokból származó előnyöket. Pontosabban, ha a különböző közművelődési tevékenységet folytató intézmények – a MTA Mg. Kutatóintézet Könyvtára, a szakszervezeti klubok – nem veszik figyelembe egymás lehetőségeit és elszigetelten dolgoznak, az energia szétaprózódik és a munkájuk hatásfoka nem lehet kielégítő.
Ez volt a legelső felismerésem, amikor Martonvásárra kerültem.
A legrégebbi és legeredményesebb kapcsolata a könyvtárnak MTA Mg. Kutatóintézet Könyvtárával, és a gazdag kultúráiig örökséggel, hagyománnyal rendelkező szakszervezeti klubbal a Brunszvik Klubbal van. A későbbiekben bővült a kör a gazdaság, rétegklubjaival, a nagyközségi TIT Szervezettel.
író-olvasó találkozók, élménybeszámolók, előadássorozatok, előadóestek az Egyetemi Színpad előadóművészeivel gyakoriak voltak a könyvtárban.
A közös rendezvényeket nemcsak az anyagiak indokolták, hanem a rendezvények színvonalának emelése is. Példa volt erre a Bessenyei Antal festőművész török időket fel idéző kiállítás ónak a megrendezése, A gazdaság klubja vállalta a technikai ügyintézést (szállítás, művészházaspár elhelyezése), a kutatóintézet könyvtárvezetője tematikus helytörténeti tablót állított össze erre az alkalomra, k nagysikerű kiállításmegnyitót számtalan rendhagyó könyvtári óra, tárlatvezetés követte. Amikor Bessenyei -Antal festőművész a „Praktikus ábrázolás az óvodában” c. szakkönyve alapján az óvónőkkel találkozott ez már ismeretterjesztő előadás volt.
A közös rendezvények jónéhány esetben együttes felelősségvállalást is jelentettek, így volt ez pl. 5 éve, amikor még Sánta Ferenc vagy Csoóri Sándor írókkal rendezett találkozó következményekkel is járt.
Talán ezért is beszéltem mind erről részletesebben, hogy érezhető legyen, hogy könyvtárosi munkám nagyon fontos részének tartom ezt a területet.
A könyvtár kapcsolata a társintézményekkel már az integráció előtt kiépült.
Amit eredménynek tartok – az az, hogy az a 40-50 ember, aki állandó résztvevője a könyvtári rendezvényeknek, színvonalas, tartalmas előadásokat igénylő és értékelő közösséggé alakult, úgy is fogalmazhatok: baráti közösséggé, akiktől indíttatást kapok, és a személyes kapcsolat révén állandó segítséget. (Pl. a szervezésben.)
A könyvtárpropaganda legdirektebb eszköze a szóbeli és írásos könyvajánláson kívül a kiállítás, ahol a művészeti ágak összekapcsolódása, komplex művészeti nevelés leginkább megvalósulhat. Példa erre Szekeres Erzsébet balladákat feldolgozó faliképeinek kiállítása – az esztétikai vizuális élmény adott volt. Havas Judit és Budai Ilona előadóművészek estjén megszólaltatták a népballadákat, a hallott és látott élmény kiegészült azzal, hogy kézbe vehettük a könyveket. Martonvásári magángyűjtők voltak a segítőtársaim.
Vagy másik példa Váci György könyvkötőmester a „Könyvkötészet múltja, és jelene” című kiállítása, ami a mi könyvtárunkból indult országos vándorútra.
Gyakorta rendezett a könyvtár a Móra Kiadó grafikusainak a műveiből is kiállítást. Természetesen, a kiállítások a könyvtári látogatók számát is jelentősen emelték.
A könyvtárhoz tartozó klubteremben, amely esetlenként kiállítóteremként működött, 1988-tól egy óvodai csoport, majd jelenleg iskolai osztály kapott helyet.
Legközelebbi könyvtári rendezvényünk november 19-én lesz: Széchenyi emlékest. A dokumentumműsoron kívül Magyarország régi vármegyéinek és uralkodó családjainak a címereit is szeretnénk bemutatni, figyelembe véve a könyvtár adta lehetőségeket – s ez a polcok oldala, a szabad falfelület – ami nagyon kevés.
Ma már nem tűnik újnak az a kijelentés sem, hogy az új típusú intézményt nem annyira a tényleges társadalmi szükséglet hozta létre, sokkal inkább a hiányok szül t e kényszer. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közoktatás, közművelődés fejlesztésének a határait mindig is megszabják a gazdasági tényezők.
Felvetődhet a hogyan tovább kérdése a mi. „intéz menyünk esetében is. Elképzelhető-e a könyvtár bővítése az intézményen belül, vagy ugyanebben a szervezetben maradva, de más épületben? Egyelőre a kérdésekre még nincs válasz.
Előadásom végéhez közeledve felvetődik a kérdés: mit jelent a könyvtárnak, az ott dolgozó könyvtárosoknak -az integráció?
Az elmúlt évek és a gyakorlat igazolta: a könyvtárnak megnövekedett igényt és feladat-többletet, a könyvtárosnak pedig számtalan esetben kihívást, kényszerhelyzetben hozott döntéseket és konfliktus lehetőségét.
De értelmes cselekvési lehetőségei; is!
Chilla Szilvia
Elhangzott a Kettős funkciójú ÁMK könyvtárosok regionális tanácskozásán (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye) Sármelléken, 1991. október 29-én.
Következő fejezet: II/7. Változások a könyvtár életében: Újból önálló intézmény a könyvtár
Irodalomjegyzék
Statisztikai adatok Székesfehérvár Megyei Könyvtár, Helytörténet.
Könyvtári munkaközösség. Könyvtári Levelezőlap 2002 október.
Városi Könyvtár vendégkönyve és munkanaplók.
Szekeres Erzsébet faliszőnyegei. Fejér Megyei Hírlap 1985. október 27.
Dr. Varga Bernadett visszaemlékezése a Nagyközségi Könyvtár 25 éves jubileuma alkalmából. 2001. április.
Chilla Szilvia: A könyvtár, mint kommunikációs központ. Előadás. Fejér Megyei Könyvtáros. 1991 II. szám.